A Budapesti Operettszínház csodás primadonnája június 3-án ünnepelte 40. születésnapját. Élete legboldogabb pillanatának azt tartja, amikor megszületett a kislánya, Anna. „Február 28-án érkezett, a tél utolsó napján, úgyhogy nekem minden évben ő hozza az életembe a tavaszt.”

Ez a kor egy nő életében vízválasztó lehet, színésznőknél különösen.

„Egyik pillanatban pánikolok, hogy közeledem az 50 felé, amikor már nem vagyok primadonna, de még nem vagyok nagymama. Mit fogok csinálni 50 és 60 között? Ezt az elkövetkezendő 10 évben kéne kitalálni, megalapozni. A másik pillanatban pedig úgy érzem, jól van ez így, a kamasz lányom életében sokat jelent majd, hogy több időt leszek otthon, és talán egy kicsivel több idő jut magamra is. Úgy döntöttem, azon dolgozom, hogy tényleg eljátszhassam majd az álomszerepem: a Mágnás Miska kleptomániás nagymamáját. Hogy legyen egy előadás, amikor én lehetek a ’csintalan’, és ahol már nem a tökéletes alkat, éneklés lesz az elvárás. Remélem, hogy 80 évesen is kíváncsiak lesznek rám, én pedig leszek olyan aktív a játékhoz, mint Molnár Piroska. Igazából félúton vagyok. Csodás feladataim voltak, és rengeteg helyen jártam. Hiszem, hogy szeret a Jóisten, és azok a szerepek, amik rám várnak, úgyis megtalálnak.”

Bordás Barbara nem csak a színpadon aktív

Kékkovács Marával létrehozták a Mutasd Magad mozgalmat, ami színpadi munkájuk mellett sok feladatot ad, például idén nyáron is szerveznek táborokat.

„Nem egy olyan tábor vagyunk, aminek a végén van egy produktum. Lehetőséget adunk arra, hogy a gyermek belépjen egy olyan biztonságos képzeletbeli térbe, ahol ő alakíthatja a történetet egy általa elképzelt karakter bőrében nyomozóként vagy felfedezőként. Csak annyira vesz részt, amennyire szeretne. Nem kell szerepelni, de mégiscsak megélhet szituációkat, reagálhat, és mondhat dolgokat, hiszen nincs tétje. Így olyasmit is megfogalmazhat, amit lehet, máshogy nem merne, nem tudna. Ez kamaszoknál különösen izgalmas helyzeteket teremt, ahol a popcsapatok életét vizsgálva foglalkozunk azzal, hogy mitől függ, milyen egy személyiség, min múlik, hogy valami tényleg trendi vagy nem trendi, hogy biztos mindig jó-e, ha mintákat követünk.”

Ám ez a tábor nem csak ebben tér el a többitől.

„Nálunk a szülők naponta többször is visszajelzést kapnak egy zárt Face­book-csoportban arról, hogy mi történik a táborban, így ez alapján a nap végén eleve lehet egy beszélgetést kezdeményezni. A tábor végén pedig mindig szoktunk egy féloldalas kis jellemzést írni a gyerekekről, hogy mi milyennek láttuk őket: ’teljesen idegen környezetben, idegen emberek’ között. Van több visszajáró gyerekünk is, akik sokat változnak egy év alatt, így gyakran előfordul, hogy mi olyan dolgokat is észreveszünk, amit a gyerekkel mindennap találkozó pedagógus nem.”