A Kossuth-díjas színésznő igazi állócsillag a hazai szinkronszínészet égboltján, ráadásul rekordszámú hangszínen tud játszani. Példának okáért elég csak a rendkívül népszerű animációs mesét, a Bogyó és Babócát említeni, ahol a narrátor szerepén kívül még hatvankilenc kis állatkának kölcsönzi a hangját, és mindegyik más és más. Ez hatalmas bravúr és egyben szép rekord is. Ezt hívják kivételes tehetségnek, amit a kollégái is méltatnak.
Bodrogi is rajong érte
A Vuk varjúja, Rá, azaz Bodrogi Gyula is tisztában van azzal, ilyen színésznő nem terem minden bokorban. „Én annak idején Pinokkió hangjára figyeltem fel. Érdekes kis hang volt, tele érzelmekkel, és mindig tökéletesen érthető mondatokkal. A hang mögött, mint kiderült, Pogány Judit rejtőzött. Hihetetlenül kedves, behízelgő hangja van, amit nagyon jól variál. Ez adottság, nem elsajátítható. Egyébként az évek során ő ezzel soha nem élt vissza, édes, kedves és szerény maradt, ma is nagyon jókat tudunk együtt nevetni. Szerintem rajta kívül még egy embernek volt ilyen sokszínű a hangja, Szabó Gyuszié” – hangzott Bodrogi dicsérete, amire Harsányi Gábor csak rákontráz. „Tüneményes, ezerhangú színésznő ő a mi kis világunkban, aki nemcsak a szinkronstúdióban, hanem a filmekben és a színpadon is elképesztő dolgokat tud művelni a hangjával.”
A gyilkos se tudja, hogy ő az
Pogány ráadásul egy igen erős mezőnyből magasodik ki, ugyanis a külföldi filmek és rajzfilmek magyar szinkronja évtizedek óta világszinten is kimagasló színvonalon készül. Azért, hogy a közönség magyar nyelven, élvezhető formában tekinthesse meg az alkotásokat, a háttérben lázas munka folyik. Járai Kíra évek óta szinkronrendezőként dolgozik, a segítségével pedig bepillanthattunk a szinkronstúdiók titokzatos falai mögé. A számunkra sokszor arc nélküli színészek egymásnak adják a kilincset a szinkronstúdiókban. A digitális világban már elég, ha egyedül állnak a mikrofon elé. De vajon ki dönt arról, hogy egy karakter kinek a hangján szólaljon meg magyarul? „A szinkronrendező osztja ki a szerepeket – tisztázza rögtön az elején Kíra. – Én először minden esetben megnézem a filmet, elolvasom a magyar szöveget, és szükség szerint javítom. Miután kiosztom a szerepeket, elküldöm a listát a gyártásvezetőnek, aki felveszi a kapcsolatot az illetővel, és megpróbálja leszervezni a munkára. Sokszor előfordul, hogy végül nem az eredeti szereposztással készül el egy film. Olykor egyeztetési gondok adódnak, vagy épp a díjazásban nem tudnak megegyezni a színésszel. Ez egy alulfizetett szakma, sokszor a stúdió nem tud annyit fizetni, amennyiért egy színésznek megéri elvállalni a munkát. A színészek nem is látják egyben a filmet, és ma már általában egyedül állnak a mikrofon mögött. Egyébként a filmek szinkronizálása harminc másodperces tekercsenként történik. A színészek a tekercsek számától függően kapják a fizetésüket. A helyzetet nehezíti, hogy a szereplők általában nem látják a teljes filmet, a képre és a rendezőre hagyatkoznak. A forgatás elején röviden összefoglalom, miről szól a film, és jellemzem az adott karaktert, munka közben pedig instrukciókat adok, hiszen a stúdióban a szinkronrendező az egyetlen, aki az egész filmet látta és értelmezte. De például ha egy krimiben a karakterről később kiderül, hogy ő a gyilkos, azt nem mindig árulom el előre a szinkronizáló színésznek.”
Ezt kevesen tudják
Természetesen olykor előfordul szereposztási tévedés, ez benne van a pakliban. Olyan is van, hogy valaki egy hosszabb válogatási folyamat után nyeri el a munkát. „Adott esetben hiába érzem én magam úgy, hogy a kiválasztott nem alkalmas a szerepre, ha őt választják, akkor nekem belőle kell a lehető legtöbbet kihoznom. Sokfajta színész létezik, van, aki könnyen átlényegül, könnyedén hoz más hangszínt, beszédstílust, ha a szerep úgy kívánja, és van, aki mindig önmagát adja. Mivel ma már nagyon felgyorsult a munkafolyamat, és egy forgatás gyakran 10-12 órás, a bakikra is nagyobb az esély. Előfordult, hogy a színész a sitty-sutty szót automatikusan ’szitti-száttinak’ olvasta, mert azt hitte, hogy egy angol kifejezésről van szó. És persze nem mindegy, hogy: ’el kell mennem a bányába’ vagy ’el kell mennem a banyába…” Pogány Judit igazi jolly joker. „Kevesen tudnak úgy játszani a hangjukkal, hogy egy filmen belül több karaktert is tudjanak hozni. Időnként nekem is feladja a leckét, hogy az ilyen szerepekre kit válasszak – mondja. – Pogány Juditnak erre kivételes képessége van.”
Kiemelt kép: RTL