Tóth Nikolett balerinának az édesanyja és egykori szerelme mondta el, mi történt vele a házomlást követően. Akkoriban pont a karrierének annál a szakaszánál tartott, amikor egyre több főszerepre számíthatott.

Három éve, 2022. június 27-én minden megváltozott az operettszínház balerinájának életében. Tóth Nikolettre és akkori párjára, aki szintén a teátrum táncosa volt, ráomlott egy ház a Jókai utcában. Niki minden álma egyetlen pillanat alatt foszlott szét. Azóta folyik a jogi csatározás a kártérítésekért. De a valódi kérdés az, hogy egyáltalán kárpótolható-e pénzzel valaki az örökre elveszített álmaiért.

Nagy remények

A balesetet Niki agya egyszerűen törölte. „Hál’ istennek, nem emlékszem semmire, még igazából a reggelre sem, tehát az előtte való történésekre sem, teljesen kiesett minden. A baleseti intézetbe szállítottak, ott voltam hat hetet kómában, és utána még egy-két hetet. Utólag mesélték azt is, hogy miután felébredtem, az édesanyám és az akkori párom bejöttek. Ők voltak, akik elmondták, hogy mi történt.

Azt is csak elbeszélésből tudom, hogy nagyon-nagyon sírtam, és nem lehetett velem egyáltalán beszélni. Közvetlenül a baleset előtt éppen terveztük a nyaralást, nagyon-nagyon vártam, hogy menjünk már a Balatonra, és persze tervezgettük az eljegyzést is.

Akkoriban pont a karrieremnek annál a szakaszánál tartottam, amikor egyre több főszerepre számíthattam.”

Tönkrement a kapcsolata

A történtek ellenére próbál a pozitív dolgokra koncentrálni. „Nemcsak a barátaim, hanem ismerősök, maga a szakma, tényleg mindenki nagyon szeret és támogat. Szóval számomra meglepően pozitív kicsengése lett így a dolognak. Hát aztán igen… Az akkori párkapcsolatom, az sajnos tönkrement – folytatja Niki, aki már újra dolgozik az Operett­színházban. – A diótörőben a nagymama szerepében tértem vissza, az még egy színpadi munka volt.

Amikor bementem a színházba, és lementem a balett-terembe, az iszonyatosan jó érzés volt, mert nagyon-nagyon hiányzott maga a közeg meg a kollégáim.

Azóta balettmesterként dolgozom. Nem teljes állásban, mert közben rehabilitációra járok, ami rengeteg időt meg energiát vesz igénybe.”

Erős és optimista

Mint mondja, sokat álmodik, de olyankor nem a színpadon van. „Olyankor nem szoktam táncolni, viszont egyik álmomban sem voltam még kerekesszékes. Ott mindig járok – meséli Niki, aki úgy érzi, még hosszú út áll előtte a teljes testi-lelki gyógyulásig. – Kezdettől fogva pszichológusokkal dolgoztam együtt, de azért nem gondolom, hogy én már ezt az egészet feldolgoztam. Még akkor sem, ha ez kívülről egyáltalán nem is látszik.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy otthon egész nap sírok, vagy hogy nagyon rossz lelkiállapotban vagyok, de még nem vagyok az út végén. Talán az a szerencsém, hogy a személyiségemből fakadóan jól tudom kezelni ezt a helyzetet.

Jó ideje már azért inkább ügyesedem meg erősödöm. A legrosszabb forgatókönyv esetén is nagyon bízom abban, hogy az orvostudomány fejlődik. Külföldön már vannak kísérletek meg programok, amelyek során az agyba és a gerincvelőbe ültetett chippel próbálják meg áthidalni az elszakadt vagy nagyon megroncsolódott idegeket. Viszont ehhez is folyamatos kondiban kell tartanom magam. Hiszen ha esetleg sikerül egy ilyen lehetőséget megcsípni, akkor ne a mínusz ötvenedik szintről kelljen elkezdeni, mert el van sorvadva minden izmom.”

A teljes beszélgetés ide kattintva hallgatható meg, és ha nemcsak hallgatnák, hanem néznék is, az alábbi videóban megtehetik.

Kiemelt képek és fotók: Trenka Attila/fotocentral.hu, Archív