Most, a párizsi olimpia alatt is beszédtéma, hogyan értékeli a közvélemény azoknak a szereplését, akik helyezést ugyan elérnek, de lemaradnak a dobogóról. Hiszen egy aranyéremnek mindenki örül, de mi a helyzet azzal, aki negyedik lesz? Kiváló úszónk, Risztov Éva éppen ezt élte át 18 évesen Athénban. A későbbi olimpiai bajnok a Kossuth Rádióban elevenítette fel akkori érzéseit. „Életem legnagyobb tragédiájaként éltem meg, hogy olimpiai negyedik helyezett lettem. És készítettek velem egy interjút, az egy megszervezett dolog volt, ültem egy szobában, tehát ott minden steril körülmények között volt. És látom magamat, és tényleg kívülről beszélek: hogy ül az a szerencsétlen kislány magányosan ott, az olimpiai faluban a saját kudarcával, mert éremért mentem, de ez csak egy negyedik lett. És azért mondom, hogy csak negyedik, mert sokkal több volt benne. És akkor elkezdtek kérdezni, és egyszerűen csak azt éreztem, hogy nem tudok válaszolni, és elhagyta az a mondat a számat, hogy anyukámat szeretném – mesélte a Helló, Párizs című műsorban. – Mert csak az anyukám szeret feltétel nélkül. Az anyukám tudja, hogy miért nem sikerült. Ha nem is tudja, csak megérti azt, hogy hány álmatlan éjszakát éltünk meg együtt, hogy mennyi mindenről mondott le a családom, mennyi mindent tettek azért, hogy ez csak egy olimpiai negyedik hely lett. És hogyha ő megölelne, akkor tudom, hogy ő akkor is szeret, ha olimpiai negyedik vagyok, akkor is, ha olimpiai bajnok vagyok, vagy hogyha ki se jutok az olimpiára. És ebben az ikonikus interjúban, ahol a 18 éves kislány ott ül, és elsírja magát a tévében, hogy csak haza akarok menni, vagy csak hozzák ide, ezzel szerintem mindent elmondunk: hogy mind a kudarcban, mind a sikerben egyedül vagy.”
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
