Elsőre úgy tűnik, elég messze esett az alma a fájától, hiszen a sztárséf középső fia a vízilabdával bánik olyan jól, ahogyan az apja a fakanállal. Azonban Bence a konyhában sem vall szégyent, és ezt most a tengerentúlon is bebizonyítja.

Álmában sem gondolta volna Kovács Lázár, hogy egy napon több ezer kilométerre tőle kezd majd új életet valamelyik gyereke. Nem tagadja, nem is volt rá felkészülve, azt gondolta, a sport pláne itthon fogja tartani a fiait.

Nem volt B terv

Ugyanis az egykori Receptklub sztárszakácsának mindhárom fia vízilabdázik.

„Egészen kis koruktól kezdve járunk velük edzésekre. Egyértelmű volt, hogy sportolni fognak, de nem azért, mert olimpikont szerettünk volna faragni belőlük, hanem mert a mozgásnak jellemformáló hatása van. Serkenti a kitartást, a koncentrációt, és mivel a vízilabda csapatjáték, megtanít csapatban is gondolkodni. A legidősebb fiam, Lázár 21, Bence 19, Nándi pedig 14 éves. Elfogultság nélkül mondhatom, mindannyian remek fickók lettek” – meséli széles mosollyal Lázár.

A középső fiú, Bence egyébként pont a vízilabdának köszönhetően nyert egy sportösztöndíjat, és most egy amerikai egyetemen, egy Chicagóhoz közeli városban tanul.

„Kalandvágyó, kíváncsi természetem van. Nem is volt kérdés, belevágok-e a költözésbe – meséli Bence. – Pszichológia szakon tanulok, nemrég kezdődött el a második szemeszterem. Mostanra az angol nyelvű tananyagok elsajátítása is egyre könnyebben megy, de azért bele kellett rázódni ebbe az egészbe.”

Legalább öt évig kint marad

Ám nem csupán neki, a szüleinek is feladta a leckét az új élethelyzet.

„Nem könnyű” – sóhajt fel Lázár.

„Nyilván egyik szülő sem ugrik ki a bőréből, ha a gyereke bejelenti: több ezer kilométerre költözik tőle… Azonban olyan lelkes volt, és annyira akarta, hogy csak támogatni tudtuk.

De azért, megvallom férfiasan, könnyesre sikerült a búcsú. Pedig előre megfogadtam, hogy nem fogok sírni!

Hiszen tudtam, jó dolga lesz odakinn, tartjuk a kapcsolatot, és a szüneteket is itthon tölti majd. Hát az egy nagy pillanat volt...”

És az apának igaza lett: Bencének igencsak bejött az amerikai álom.

„Jó itt lenni, itt képzelem el a jövőm. Errefelé hihetetlen kedvesek és nyitottak az emberek. Egyelőre öt évre szól a vízumom, de pont nemrégiben nézegettem a doktori képzéseket. Meglátjuk, mit hoz a jövő” – magyarázza a fiú.

„Nincs sok szabadidőm az órák és a napi edzések mellett, de nem bánom, mert jó a társaság. A csapatban és az egyetemen is nemzetközi a közeg, Görögországtól Dél-Afrikáig mindenhonnan vannak társaim.”

A mellékállás adott

De vajon hányadán áll a főzéssel?

„Hétköznaponként az egyetemi étkezdében eszem, de hétvégenként általában magamra főzök” – meséli Bence.

„Nem okoz problémát, apától azért ellestem ezt-azt. Valamint az étterembe is besegítettem neki. Nyilván közel sem vagyok azon a szinten, mint ő, de a steakemet meg a turmixomat még Amerikában is megdicsérték. Apa sosem erőltette, hogy az legyen a szakmám, ami az övé, viszont most pláne jól jönnek a tőle tanult praktikák.”

Lázár pedig a legnagyobb örömmel mutatta meg a hivatása fortélyait.

„Egyikükből sem lett séf, de legalább mindannyian jól főznek – szögezi le a büszke édesapa. – Ez egy olyan képesség, aminek bármikor nagy hasznát vehetik majd. Ki tudja, még az is lehet, hogy egy napon éttermet nyitnak mellékállásban. Jó néhány sportoló fogott már hasonlóba.”

Kiemelt kép: Földi Réka