Nyugodtan mondhatjuk, a Kincsvadászok műkereskedőinek élete fenekestől felfordult, mi több, örökre megváltozott a műsor tavalyi indulása óta. Erre a legjobb példa Molnár Viktor. „A mai napig hálás vagyok a sorsnak, amiért belekeveredtem ebbe a játékba. Imádom csinálni. Az ismertség sokat lendített a személyes márkámon is.
Még akkor is, ha a mai napig nem tudom feldolgozni, hogy ha kimegyek az utcára, néha megbámulnak az emberek.
Holott nekem pontosan ugyanakkora a lábam, és ugyanúgy nézek, mint előtte” – mondta viccesen Azurák Csaba 1/1 című műsorában.
Irigy kollégák
Molnár Viktor nem tagadja, őket is meglepte, mennyire megszerették a tévénézők az ereklyékről szóló műsort. „Eleinte a szakmában is komoly fenntartásokkal kezelték az egészet. Attól féltek, túl olcsón vagy éppen drágán veszünk majd tárgyakat, nem a reális képet mutatjuk be. Voltak támadások kollégák részéről. De érződött bennük az irigység. Aztán ahogy látták, milyen a fogadtatása, elhalkultak ezek a hangok.”
A műkereskedő a remek szereplőválogatásban látja a siker egyik zálogát. „Pedig teljesen kívülállóként érkeztünk oda, azt sem tudtuk, mit csinálunk pontosan. Beültünk egy sötét stúdióba, ránk világítottak egy hatalmas reflektort.
Kicsit úgy éreztük magunkat, mintha egy csirkekeltetőben lennénk.
Annyit tudtunk, sztorizgatni kell. És szép lassan kipotyogtak mellőlünk emberek, és öten maradtunk” – avatott be a kulisszatitkokba.
Kiemelt kép: TV2
