Zsurzs Kati 16 éve volt a Thália Színház társulatának tagja mikor, Törőcsik Mari és Schwajda György vette át a színház vezetését, és úgy döntöttek, hogy lecserélik az akkori teljes színészgárdát. A Művész Színházzá átkeresztelt intézményből, néhány személyt kivéve, mindenkitől megváltak, mindenféle mondvacsinált okokkal magyarázva. A színésznő a Bóta Caféban mesélt részletesen a kollektív kirúgásról. „Úgy nem lehet színházat csinálni, hogy kijelentem magamról, hogy én vagyok a legjobb. Ők ezt előre kijelentették, hogy nekik jár ez a színház, mert ők a legjobbak. Azért csinálták ezt az egészet hülyén, mert az egész társulat azt leste, hogy mikor jönnek megnézni az előadásokat, de nem jöttek… Egyet sem néztek meg, tehát ők úgy tették ki ezt a társulatot, hogy egyetlen előadást sem láttak tőlük. Ők kaptak egy színházat egy társulattal, csak nekik nem kellett a társulat, csak az épület. Mari azt mondta nekem, hogy nagyon sajnálja, ha lenne egy nagyobb társulata, akkor biztos helyem lenne benne… Erre én csak annyit tudtam reagálni: ’Miért, Mari? Nem is láttál semmiben…’”
A Gobbi Hilda-díjat nyert színésznő tisztában van vele, hogy egy kirúgás sosem jó vagy könnyű, sőt olykor még szükséges is. Leginkább a módszer és az indokolatlanság zavarta. Véleménye szerint ezt sokkal korrektebben is végbe mehetett volna, így viszont túl átlátszó volt, hogy mi a céljuk ezzel. Bármilyen konkrét érvet elfogadott volna, ami ellene szól, de ezt a helyzetet nem tudta hova tenni. A műsorvezetőnek, Bóta Gábornak szó szerint magát a kirúgás folyamatát is elmesélte. „A lépcső aljában ott állt a társulat, és mindig vártuk, hogy ki hogy jön le a lépcsőn. Negyedóránként voltunk beosztva, mindig integetett az, aki jött le, hogy ’Gyerekek, én is lapáton vagyok.’ Tanulságos és szomorú volt az egész, nem nagyon tudtam mit kezdeni ezzel a helyzettel. Engem ha békén hagynak, és van dolgom, akkor nyugdíjig el lettem volna a Tháliában – én nem vagyok az az ugrálós fajta.”
Utólag már pozitívan tekint az elválásra, örül, hogy végül így alakult, annak idején viszont nagyon megviselte ez az egész. „Én leírtam magamat mint színházi ember” – ecsetelte a színésznő. Legjobban maga a társulati lét hiányzott neki, azonban egy jó ideig nem mert egy másikhoz csatlakozni, így hosszú évekre eltűnt a színpadról. Tanítással, szinkronizálással foglalkozott. Később beadta a derekát, és leszerződött a székesfehérvári Vörösmarty Színházhoz társulati tagként, viszont ott is csalódnia kellett. Az vezetés hasonló módon küldte el a színésznőt, mint Törőcsik Mari. Az akkori igazgató anyagi nehézségekre hivatkozott, ezzel az indokkal állt elő: „Gazdasági válság van, Kati…”
Kiemelt képek: Olajos Piroska/fotocentral.hu
