Jókai Mór tizenhat felejthetetlen nyarat töltött balatonfüredi villájában, ahol legkedvesebb regényét, Az arany embert is papírra vetette.

A tizenkilencedik században az írók és a költők nemcsak a pezsgő irodalmi, hanem a politikai életben is szerepet vállaltak. Ez Jókai Mór esetében sem volt másként. Rengeteget dolgozott, így megbecsülte azt az időt, melyet pihenéssel tölthetett. Neki Balatonfüred egyszerre biztosította az ihletet, a nyugalmat és a boldog ­családi nyarakat.

Távcsővel szemlélte a tájat

Az író nevelt lánya, Róza invitálására látogatott először Balatonfüredre, a város pedig azonnal rabul ejtette a szívét. Olyannyira, hogy a leendő sógorának szomszédságában található, pazar balatoni panorámát nyújtó telket azonnal megvásárolta.

Három év alatt huszonnégyezer forintból felépítette rá nyaralóját, ahol feleségével, Laborfalvy Róza színésznővel időztek a meleg hónapokban.

A villát ugyan mára teljesen körbeépítették, így a panoráma elveszett, de az emlékmúzeumként működő épület most is őrzi eleganciáját és kitűnik a környezetéből.

„Ez a pompás, hat méter magas, ­üveges ­terasz fogadta Jókaié­kat is, mikor megérkeztek – balatoni ­otthonukba – üdvözöl minket Rétfalviné Balogh Judit, a Jókai Mór Emlékház tárlatvezetője. – Abban az időben még hatvan méterrel közelebb volt a házhoz a Balaton.

Jókai tökéletesen rálátott a tóra, és szívesen kémlelte azt a teleszkópjával, amit tubusnak hívott.

Előszeretettel nézte a déli órákban ­érkező Kisfaludy gőzöst, és ha ismerőst fedezett fel rajta, azonnal hátraszólt asszonyának, hogy Rózám, tégy még egy pohár vizet a levesbe, vendégünk érkezik.”

A kor neves színésznője addigra már háziasszonyi szerepében érezte magát a legjobban, és azonnal intézkedett.

Reggeli kávé

Szinte életre kelnek a tárgyak is, ahogy a tárlatvezetés közben megelevenedik a múlt. „Róza mesterszakács volt, kiválóan főzött, és tökéletesen kiszolgálta az urát. Mire Jókai hajnali öt órakor felébredt, addigra megőrölte, megpörkölte és megfőzte a kávét, majd sűrű tejszínnel, pirított kaláccsal találta” – meséli a tárlatvezető a különleges kávéfőző előtt állva.

A konyhában mindig pörögtek az események, a sparhelten folyamatosan készültek a finomságok.

Jókai úgy tartotta, hogy a legjobb főzelék a hús, a legjobb gyümölcs a bor, és a ház legszebb bútordarabja a feleség.

Róza komolyan vette kötelességeit, többfogásos ebédeket főzött, emellett készült a télre, tucatszámra gyártotta a kompótokat, befőtteket, hogy aztán azokat külön pakkos kocsival ősszel felvihessék Budapestre.

A füredi ház ugyanis kizárólag nyári lakként szolgált, az épületben nem volt cserépkályha vagy kandalló, ahogy akkoriban még vezetékes víz és áram sem állt a rendelkezésükre. Jókai egyébként két kutat is furatott, miután az elsőből savanyú víz tört a felszínre.

Házi köntösben

A vendégvárás színtere a szalon volt. „Az etikett szerint az egyik oldalán a hölgyek, a másik oldalán az urak foglaltak helyet – tudjuk meg a szalonban időzve. – A falon Jókai kedvenc tájképórája pihen.”

A kártyaasztal sok izgalmas kártyapartiról tudna mesélni, rajta az író eredeti kártyapaklija és kártyakódexe, míg a dolgozószobába lépve szinte érezni lehet Jókai szellemét.

„Íme a szentélye. Délig, ebédidőig folyamatosan írt. Az asztalán a jobb kézfejét láthatjuk gipszbe öntve” – mutatja az ereklyét a tárlatvezető. A ház leg­intimebb helyisége, a hálószoba valódi különlegesség.

Abban a korban nem volt divat, hogy férj és feleség egy szobában térjen nyugovóra, de Róza ragaszkodott ahhoz, hogy éjszaka is az ura mellett legyen.

Az éjjeliszekrények rejtik az éjjeliedényeket, az ágyon pedig az ágymelegítő látható. A falon a házaspár esküvői fényképe, mely valójában a huszonötödik házassági évfordulójukon készült, ezen Róza ötvenhat, Móric negyvennyolc éves.”