A színésznő kamrájának polcai roskadoznak a finomságok alatt, amiket saját maga főzött be az év zordabb hónapjaira.

A nyár ízeinek üvegbe zárása sokkal több, mint egyszerű befőzés. Baráti rituálék, jóízű beszélgetések kötődnek hozzá, és minden egyes falatban ott rejlenek az anyai ági asszonyok hagyományai, emlékei.

A művészvilágban ismert tény, hogy Náray Erika boszorkányos ügyességgel forgatja a fakanalat. Az ő konyhájában az ételek azontúl, hogy ­mennyeiek, minden adalékanyagtól és tartósítószertől mentesek. „Szeretek jókat enni, és ahogy öregszem, egyre inkább azt veszem észre, hogy nem fogyasztok semmi ipari hulladékot. Étterembe is ritkán járok, mert az a színvonal, amire én azt mondom, hogy már érdemes érte fizetni, méregdrága.

Többre becsülök egy jó vajas kenyeret, mint egy rosszul megcsinált, ki tudja miből készült Stroganoff-bélszínt.

Közel a hatvanhoz nagy jelentőséget tulajdonítok annak, hogy amit megeszem, az a táplálékról és ne a kalóriáról szóljon. A szervezetünk meghálálja a törődést. Én ebben hiszek.”

Számára a befőzés több egyszerű házimunkánál

A színésznő nyáron szorgos hangyaként töltögette a kamráját, ahol a teljesség igénye nélkül több tucat cseresznye-, meggy-, őszibarack-, sárgabarack- és szilvabefőtt, eper-, barack- és füge­lekvár, paradicsomszósz, paradicsomlé, lecsó, csemegeuborka, kovászos uborka, sült paprika vár elfogyasztásra. „Idén már az egyik könyvespolcot is át kellett alakítanom befőttes polccá” – újságolja büszkén a színésznő, aki nagyon ügyel az egészségére. Számára a befőzés több egyszerű házimunkánál: baráti találkozások és családi rituálék egyvelege.

„A testvéremen kívül Nyáry Krisztián író az állandó befőzőpartnerem. Szentesen jártam gimná­ziumba, Alföldi Róbert osztálytársam volt, és Krisztián is ott tanult. Egyszer egy gimis találkozóra mentünk, és közben ellátogattunk egy másik osztálytársunk biogazdaságába, és az ott beszerzett finomságokat befőztük. Robi nagy paradicsombefőző, de ő magának szereti elkészíteni, Krisztiánnal mi viszont idővel összefogtunk, és azóta is lelkesen gyártjuk a finomságokat. Van, amikor mások is csatlakoznak hozzánk. Összeülünk a barátokkal, mint ahogy régen a parasztemberek tették, kütyük nélkül együtt töltjük a napot. Lélekmelegítő mindez” – sóhajt Erika, aki édesanyjától, nagymamájától és nagynénjétől sajátította el a konyhai fortélyokat.