Klapka György és Mary Zsuzsi története egyszerre volt fájdalmas, különös, szenvedélyes és elszakíthatatlan. A szerelemüket a válás sem tudta eltörölni.

Ők ketten úgy bántották egymást, ahogy csak azok tudják, akik valaha nagyon szerették a másikat. Talán még életük végén is. „Zsuzsi a haláláig engem fog szeretni” – mondta egyszer Klapka György. Mary Zsuzsi pedig évekkel a válásuk után így beszélt: „Minden lényeges eseményen ott vagyunk, jelen vagyunk egymás életében.”

Ez a néhány mondat talán mindent elmondott kettejükről. Pedig kívülről sokszor inkább tűntek ellenségnek, mint szerelmespárnak. Nyilatkozataik tele voltak odaszúrásokkal, szemrehányással, sértettséggel. Aki azonban figyelte őket, láthatta: a veszekedések mögött valójában féltés és féltékenység rejtőzött. Egy szakértő egyszer úgy fogalmazott a kapcsolatukról:

A kisfiú annak a lánynak a haját húzza a legjobban, aki a legjobban tetszik neki.

Mintha ez egész életükre igaz lett volna.

Az első férj

Mary Zsuzsi már fiatalon a Táncdalfesztiválok kedvence volt, az ország együtt dúdolta vele a slágereit. Akkori férje, Dobos Attila zeneszerző oldalán úgy tűnt, révbe ért az élete. A hatvanas-hetvenes évek fordulóján azonban sok művészhez hasonlóan ők is külföldön keresték a szabadságot és a lehetőségeket. Nyugat-Németországba mentek, ahol új életet próbáltak kezdeni.

A házasságuk azonban lassan megromlott. Zsuzsi később így emlékezett:

Nagyon fiatal voltam, sodort az élet.

A válás után Németországban találkozott Klapka Györggyel, aki akkor már legendás figura volt az ott élő magyarok között: vagány üzletember, túlélő, örök kalandor. Klapka később nem tagadta, hogy első pillanatban lenyűgözte a gyönyörű énekesnő.

Nagyon szép nő volt, és különleges jelenség.

A kapcsolat gyorsan szerelemmé vált, majd családot alapítottak. Négy gyermekük született, és Düsseldorfban éltek fényűző körülmények között. Hatalmas villa, személyzet, utazások, partik vették őket körül. „Huszonnégy évig éltünk együtt luxusban. Évente többször nyaraltunk, negyvenfős személyzet dolgozott körülöttünk” – emlékezett vissza Klapka.

Hiába váltak el

Klapka azonban folyamatosan üzletelt, utazott Németország és Magyarország között, Zsuzsi pedig egyre nehezebben viselte az egyedüllétet. Később maga az üzletember beszélt arról, hogy kapcsolatukban mindkét fél kereste mások társaságát.

Szinte puritánságnak számít az az időszak, amikor egy asszonyt tartottam Düsseldorfban és egy másikat Budapesten. Tudtak egymásról, és el is fogadták ezt a helyzetet

– így Klapka.

„Ez a csodálatos szerelem átrepített bennünket az akkori nehézségeken” – mondta Zsuzsi erről a helyzetről, és azt is, hogy „a válás sem változtatott semmin.”

Bár hivatalosan elváltak, továbbra is egymás mellett éltek. Klapka saját birtokán adott házat volt feleségének, és eltűrte azt is, hogy újabb kapcsolatai legyenek. Közben féltékenykedett, veszekedett vele, szidta a körülötte legyeskedő férfiakat. Mégis mindennap látni akarta. „Miért viselném el, ha nem szeretném?” – kérdezte egyszer félmosollyal.

A kapcsolatuk tipikus „se veled, se nélküled” szerelem volt. Klapka újra megnősült, Kiss Mari lett a társa, de Zsuzsi továbbra is része maradt az életének. A két asszony különös békében élt együtt. Klapka később megható történetet mesélt erről. „Mari térdelt le Zsuzsi elé, hogy ráadja a cipőjét, amikor már nem tudott lehajolni. Főzött neki, vitte az ételt. Sajnálta és szerette őt.”

Lélekben hűségesek

Mary Zsuzsi élete utolsó éveiben egyre magányosabb és szomorúbb lett. Egészsége megromlott, testképzavarral, alkohollal és depresszióval küzdött. A nyilvánosság előtt azonban sokáig próbált mosolyogni. Egy interjúban így vallott: „Az ember hiába menekül, vannak érzések, amelyek örökké megmaradnak.” Talán Klapkára gondolt.

2011 karácsonyán aztán tragédia történt: az énekesnő önkezével vetett véget életének. Az országot sokkolta a halála, de talán senkit sem annyira, mint Klapka Györgyöt. Bár kifelé keménynek mutatta magát, a gyász egész hátralévő életét végigkísérte. Az üzletember, aki hat esztendővel élte túl Zsuzsit, évekkel később megtalálta a búcsúlevelét. A sorok máig megrendítőek.

Köszönöm neked, hogy csodálatos gyerekeink lehettek. Te vagy az egyetlen, akit igazán szerettem… A lelkemben hozzád leszek mindig hűséges.

Klapka ezután már ritkán beszélt nyíltan az érzéseiről. Egyszer azonban csendesen csak ennyit mondott:

Lehet, hogy egymással sem tudtunk élni. De egymás nélkül sem.

És talán valóban ez volt a szerelmük lényege. Mert vannak szerelmek, amelyek véget érnek, és vannak olyanok, amelyek soha, mint Klapka György és Mary Zsuzsi története.