Ónodi Eszter: „A majomszeretet egy nagyon pontos fogalom arra, milyen közegbe és családba kerültem”
A színésznő tudatosan tartotta távol fiát a színháztól. Ha Zsigmond mégis a művészvilág felé szeretne kacsingatni, saját magának kell az utat kitaposnia.
A színésznő sohasem turnézott a magánéletével. Talán ezért van az, hogy nemcsak a munkájában, hanem a privát életében is sikeres. A művészvilágban meglehetősen ritka párkapcsolatot tudhat a magáénak, lassan huszonhat éve alkot egy párt Keszeg László színész-rendezővel, közös fiuk, Zsigmond pedig már húszéves. Eszter az UNICEF Magyarország Igy lettem elnevezésű podcastjában beszélt a gyerekkoráról, a fiáról, a színészi pályájáról.
Megdöbbent, mennyire szerették
Ónodi Eszter, akit máig sokan utálnak egyszerepe miatt, szeretetteljes, boldog családi légkörben nevelkedett, ahol egyedüli gyerekként a szülei szeme fénye volt. „A szüleimnek sem volt testvére. A nagyszülői ágon az apai nagymamámnak hét testvére volt, tehát rengeteg másod-unokatestvérem van, de első unokatestvérem és testvérem sincsen.
A majomszeretet, az tulajdonképpen egy nagyon pontos fogalom arra, hogy milyen közegbe és családba kerültem
– mesélte Eszter, elgondolkodva azon, hogy talán a felmenői minta hatására lett ő is egygyerekes édesanya.
Azt is elárulta, Zsigmond fiával érzik egymáson az egykeség negatív és pozitív oldalát, ami gyakorta csipkelődésbe megy át.
Amikor az egykeség szóba kerül az én fiammal kapcsolatban, az abszolút negatívként jön elő. Ő néha mondja nekem, amikor önzőnek gondol, hogy egyke, én viszont mondom neki, hogy ne legyél ennyire egyke.
A színésznő felidézte a boldog, felhőtlen gyerekkorát is. Elmesélte, hogy a közelmúltban régi videófelvételek kerültek a kezébe, és maga is megdöbbent azon, mennyire szeretve volt. A szülei és a nagymamái állandóan simogatták, puszilgatták, a hátukon lovagoltatták. Ez a gazdag érzelmi háttér alapozta meg azt, hogy kiegyensúlyozott felnőtt vált belőle.
Pörgés, nyugalom
Bármilyen hihetetlen, kislányként senki, még ő maga sem gondolt arra, hogy egyszer majd a színészetet választja hivatásául. Az ovis és iskolai darabokban általában csak álldogált a színpadon és tartotta a díszletet. Ezért is döbbentek meg a szülei, amikor először említette nekik színésznői ambícióit. Biztos, ami biztos, angol–magyar szakon diplomát szerzett, de ezután már semmi sem állhatott az álmai útjába, és a mai napig imádja a szakmáját. A műsorvezetőnek arról is beszélt, milyen számára az ideális munkahét.
Dolgozni is bicajjal jár
„Nekem akkor a legjobb egy nap vagy a hét, hogyha vannak ilyen pillanatok, mint most, hogy például részt veszek egy podcastbeszélgetésen, aztán megyek a színházba játszani, előtte fotózáson voltam. Szeretem, ha vannak ilyen pörgős napok, és vannak olyan napok is, amikor ki sem mozdulok a lakásomból, főzök, takarítok, locsolom a paradicsompalántákat...”
Nem volt könnyű
Fia 2006-os születése után hosszabb szabadságra vonult. Azt mondta, két olyan esemény volt az életében, amelyek hatására felnőtté vált, az egyik ilyen az anyaság.
„A felnövés egyfajta felelősségvállalás, amikor nem tudsz már csak úgy vakon élni a világban. Van egy kis pici lény, akinek én vagyok minden egy személyben. Ez óriási kihívás, óriási nagy teher, amivel az elején nagyon nehezen birkóztam meg. Dacára annak, hogy próbáltam a lehető legtöbb időt a gyerekkel tölteni. Nagyon lassan mentem vissza a pályára, és hosszasan csak évi egy bemutatót vállaltam, azokat is csak azután, miután a gyerekem már két-három éves volt. Nehéz dolog az anyává válás.
A másik, ami miatt még inkább felnőtté váltam, az volt, amikor meghalt az anyám. Már volt alulról egy ember, aki függött tőlem, felülről viszont eltűnt valaki, akitől én függtem.
A színésznő arról is mesélt, mennyire odafigyelt arra, hogy a fiának minden szempontból kiegyensúlyozott gyerekkor jusson. „Nem akartam hurcibálni magammal a színházba, azt akartam, hogy normális élete legyen.
Lehet, hogy az én gyerekem nem aludt el este nyolckor, mert várta az anyját, de azokon az estéken is, amikor játszottam, rohantam haza, és tudtam, hogy a mesét én fogom felolvasni neki, én fogom őt ágyba kísérni, elaltatni.
A kis Zsigmond mára nagy Zsigmond lett, az édesanyja büszkesége. A színésznő egyébként azt vallja, ha a fia véletlenül mégis úgy döntene, hogy egy vargabetűvel ő is a művészi pályára lép, magának kell majd kitaposnia az útját.