Nemes egyszerűséggel általában csak „rendes iparosként” hivatkozik magára a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő. Pedig aki valaha látta őt játszani Molnár Piroskát, pontosan tudja, ennél sokkal fényesebb jelzővel is illethetné magát. Bámulatos tehetségét nemrégiben a Magyar Filmkritikusok Életműdíjjal jutalmazták, amelynek alkalmából őszintén mesélt a mögötte álló évtizedekről.
Párjával volt a halála előtt
Bár szakmailag egyértelműen kiteljesedett, a szerelemben nem volt ennyire szerencsés. „Ügyeskedhet, de nem fog a macska egyszerre kint és bent egeret. Nem akarok igazságtalan lenni, van, akinek sikerül, de nekem nem jött össze. Ez persze néha fáj is, de egyrészt az én választásom volt, másrészt az élet is úgy hozta, hogy a férjem, akiért esetleg feláldozhattam volna a pályámat és az életemet, nem is tudta ezt az áldozatot elfogadni tőlem. Azt mondta, ő nem tud azzal a tudattal dolgozni, hogy én nem azt csinálom, ami az én dolgom” – taglalta a Klubrádió Dobszerda című műsorában.
A Keresztanyu címszereplője Eötvös Péter zeneszerzőre utalt, akihez 23 évesen hozzáment. Közös gyerekük is született, ám nem sokkal később véget ért a szerelmük. Ennek ellenére a virtuóz zeneművész tavaly bekövetkezett haláláig szoros viszonyt ápoltak. „Végül kapott valaki olyat, akitől ezt el tudta fogadni, és aki tényleg teljesen rááldozta az életét. A jó kapcsolat megmaradt köztünk, az utóbbi években szinte naponta e-maileztünk, a halála előtti utolsó héten pedig minden este vele voltam” – emlékezett vissza szomorúan Molnár Piroska.
Gyógyír bármire
Többé nem házasodott meg, inkább szívvel-lélekkel a hivatásának élt. Ez egészen mostanáig sem változott. Bár már nem vállal újabb szerepet, még mindig tíz különböző előadásban játszik. „Minden este úgy megyek haza, én már nem bírom tovább, aztán felhívom Pogány Jutkát, megkérdezem, hogy van, kiderül, ő is ugyanígy, és aztán megyünk tovább.
Mi még egy olyan iskolába nevelkedtünk, ahol a kötelességtudat mindennél fontosabb.
Egyszerűen nem tehetem meg a kollégáimmal, hogy telt házas darabokat csak úgy otthagyok” – magyarázta.
A nehézségek azonban egy csapásra kámforrá válnak, amint színpadra áll. „Arra a rövid időre semmi sem számít. Az egy más tudatállapot, akkor megszűnnek a bajok. Aztán persze összeesik az ember, de elvégezte a dolgát” – mondta fanyar humorral a művésznő.
Kinevelték belőle a beképzeltséget
Az utóbbi gondolatok akár élete jelmondatai is lehetnének. Visszatekintve, úgy érzi, fénykorát Kaposváron élte pályakezdőként, ahol olyan nagy művészekkel hozta össze a sors, mint Koltai Róbert, Csákányi Eszter, Máté Gábor vagy Jordán Tamás. Közülük többekkel évtizedek óta jó barátságban van. „Ez egy egymást nevelő közösség volt, anélkül, hogy ez bármikor is ki lett volna mondva. Jó példával, jelzéssel vagy akár finoman rászóltunk a másikra, ha kellett, ha valaki úgy gondolta, ő a világ közepe. Nekem jól is jött, mert én sokáig egy pökhendi, ’ki, ha én nem?’ mentalitású ember voltam. De ők csodálatosan neveltek engem. Mostanra mindnyájan 80 körül vagyunk, hihetetlen, mennyire elrepült az idő” – sóhajtott fel Molnár Piroska.
Csodabogárnak tartották
Amióta az eszét tudja, biztos volt benne, egy napon színésznő lesz. Bár a családjában nem volt olyan, aki hasonlóval foglalkozott volna, és Kunágotán, ahol nevelkedett, sem ez számított a leggyakoribb hivatásnak. „Anyukám lakodalmakban főzött, kiváló szakács volt. Számtalanszor kérlelt, hogy legalább nézzem, amit csinál, de én már 4-5 évesen megmondtam neki, hagyjon engem a főzéssel, mert én színésznő leszek. Annyit olvastam, hogy egyszer beágyazta a könyvet, mert azt szerette volna, ha mást is csinálok. Kicsit csodabogárnak is néztek a faluban.”
Kiemelt kép és fotók: Csibi Szilvia, Korponai Tamás, Steindl Gabriella/fotocentral.hu
