Többnyire a saját korosztályunkból választunk barátokat – mégis néha azok az emberek kerülnek hozzánk a legközelebb, akik egészen más generációhoz tartoznak.
Néma sikoly? Rejtélyes utalás? Halk segélykiáltás? Molnár Piroska, a Nemzet Színésze Csoóri Sándor megrendítő versével adott hírt megroppant lelki állapotáról. „Mindig csak ez a halál előtti időzavar? Félutak, félszerelmek, félcsodák?” – idézte a költő sorait, nem kis ijedséget keltve kollégáiban, barátaiban és rajongóiban.
Molnár Piroska volt férje, Eötvös Péter az íróasztalán őrizte a színésznővel közös fiuk, Gyuri hamvait. Nemrég azonban a színésznő elérkezettnek látta az időt, hogy teljesítsék gyermeke végakaratát.
Molnár Piroska nem kesereg a megváltoztathatatlanon. Ha úgy alakul, hogy járásképtelen lesz, a jókedvét akkor is meg fogja őrizni.
Molnár Piroska több darabban is játszik, többek között a Csengetett, Mylord? című előadásban, amiben kerekesszékben ül. A színésznő azt mondja, a civil életben is szüksége lesz rá.
Alapszabály: a művész nem viheti a magánéletét a közönség elé. De mi van, ha úgy kell színpadra lépnie, hogy éppen gyászol? Hatalmas lelkiereje van annak, aki képes a fájdalmát az öltözőben hagyni, de van, aki számára a színpad egyfajta terápia.
A Nemzet Színésze ötvenéves volt, amikor elveszítette egyetlen gyermekét, Györgyöt. Mérhetetlen fájdalmát a színpadon ordítja ki magából.
Máig előfordul, hogy egy-egy kollégája bevallja neki, hogy annak idején titkon rajongva szerette őt.
Napokon belül betölti a nyolcvanat, és bár itt fáj, ott fáj, bottal jár, még mindig sokat dolgozik. Amikor ugyanis estéről estére felmegy a színpadra, se a korát, se a fájdalmait nem érzi. Az évforduló kapcsán otthonában fogadott minket.
Molnár Piroska mindent megtesz az egészségéért, de közel a nyolcvanhoz több helyen fáj már. A válla annyira, hogy mindennapjait is megnehezíti.
