Egy ország rajong a Kossuth-díjas művésznő színészi játékáért, amit a tévénézők mostanában az RTL sorozatában, a Keresztanyuban élvezhettek. Molnár Piroska a hétköznapjairól ritkán nyilatkozik, talán ez az oka annak, hogy azt is kevesen tudják, hogy mostanában a 78 éves színésznő legfőbb támasza egy nála 53 évvel fiatalabb úriember, aki minden kívánságát lesi és teljesíti. Idén nyáron például – kis túlzással – bejárták fél Európát. „Régen volt ilyen gazdag nyaram, mint most Gergővel. Egyedül már nem indultam volna el sehova, rosszak a lábaim, nehezen megyek, de ez a harmincéves fiatalember mindenben a segítségemre volt és van, visszaadta a fiatalságomat. Nélküle már nem is tudnék létezni. Régóta nem vezetek, régóta nincs autóm, de vettem egyet, Gergő a sofőröm, a fogadott unokám, ő pedig úgy hív engem, hogy mama. Lesi minden gondolatom, bármit kitalálok mindenhova elvisz, este a színházba játszani, nappal próbára, nyáron nyaralni.”
Ámulatba ejtette Velence
A nyaralásuk útitervét Gergő állította össze. Előre lefoglalta a szállásokat, kinézte, hol milyen éttermekben esznek majd, mindent megtervezett. Piroskának mindössze két kérése volt, az egyik Horvátország, a másik Velence. „Tizenöt éven át minden nyáron elmentem nyaralni Horvátországba a barátaimmal, vágytam oda vissza. Azt hittem, ez az álmom már nem valósul meg, de amikor ezt Gergő megtudta, megszervezte, és elvitt. Aztán a szlovéniai hegyeken át mentünk Olaszországba, micsoda út volt! 1000 méter fölött hihetetlen természeti jelenségeket láttunk. Nagy vágyam volt Velence, mindig mondogattam, nem szeretnék úgy meghalni, hogy nem láttam. Gergő ezt az álmomat is megvalósította. A történelmi város bejáratánál, egy parkolóban letettük az autót, felszálltunk egy hajóra, ami bevitt Velencében, majd amikor kiszálltunk, beültem a magunkkal hozott összehajtható kerekesszékembe. Az első utunk a Szent Márk térre vitt. Micsoda látvány fogadott, fél órán át megszólalni sem bírtam. Aztán a megérkezésünk örömére ittunk egy koktélt. Gergővel egész Velencét bebarangoltuk, kicsit szégyelltem is magam, mert a tolószékben mindenütt előreengedtek, de hát tényleg nem tudok ötven méternél többet menni. Mondtam is Gergőnek, olyan izmos lesz a tologatásomtól, hogy benevezem a világ legszebb felsőtestű férfiainak a versenyébe” – elevenítette fel nevetve a nyaralás emlékeit a művésznő.
Mindig ugyanazt ette
Nagymama és unokája az utazásuk során a kulturális és kulináris élvezetekre is odafigyelt. „Micsoda élmény volt a világhírű La Fenice színház és a mellette lévő étterem. Miután imádom a tenger gyümölcseit, természetesen azt ettem. Hazafele megálltunk Bibionéban, azt mondtuk, na itt végre eszünk egy pizzát, de mire az étteremhez értünk, tenger gyümölcsei tál lett belőle. Ám a tengerbe nem mentem bele, hideg volt, a viharos szél úgy felkorbácsolta, akkora hullámok voltak, hogy azt mondtam, ezek a szexi kis hullámok engem azonnal hanyatt döntenének. Ezen is nevettünk. A fürdőzést itthon, a Balatonban pótoltam be, a barátaim betettek a vízbe egy műanyag széket, azon üldögéltem és pancsikoltam. Ezzel számomra véget is ért a nyaralás, elkezdődött a munka, három színházban, kilenc darabban játszom, most már arra kell koncentrálnom és készülnöm. De megbeszéltük Gergővel, miután hibátlan, szórakoztató, vidám volt a közös nyaralásunk, jövőre folytatjuk.”
„Lesi minden gondolatomat”
A színésznő és Gergő közös nyaralása már jól ismert, de az, hogy vajon hogyan kezdődött a barátságuk, erről most mesélnek először. „Gergő három színháznak a sofőrje, szállítja az előadásokhoz a kellékeket, jelmezeket, ha kell, a színészeket is. Eredetileg informatikus, remekül beszél angolul, nagyon intelligens, művelt fiú, az utazások alatt sokat beszélgettünk. Aztán egyszer megkérdeztem tőle: nem lenne kedve ahhoz, hogy a privát sofőröm legyen? Boldogan vállalta. Életem legjobb döntése volt, remélem, ő is ezt mondja. Egy biztos, én már élni nem tudnék nélküle. Történjen bármi, számíthatok rá, nem tudok olyat kérni, de még kérés nélkül is, amit ne teljesítene. A barátaim is elfogadták, befogadták, szeretik, már mindenki úgy emlegeti, a ’fogadott kis unokám’. Én pedig azt érzem, a sors tényleg adott nekem egy unokát.”
„Tűzbe mennék érte, úgy szeretem”
Ugyan ezt gondolja a kapcsolatukról a fiatal férfi, Zsolnai Gergő is, aki képtelen leplezni az érzéseit, amikor Molnár Piroskáról beszél. „Sajnos hamar elvesztettem a nagyszüleimet, tinédzser voltam, amikor az édesanyám rákban meghalt, úgyhogy én igazából Piroskát, vagy ahogy én szólítom, a mamát tekintem a családomnak. Ő nekem nem a nagy művésznő, a díva, a királynő, hanem a mama. Ahogy a kis botjával jön le a lépcsőn, ha csak nézhetem, már az is jó nekem. Az, hogy együtt nyaralhattunk, az élet nagy ajándéka. Tűzbe mennék érte, a csillagokat lehoznám neki az égről, úgy szeretem. Éjjel-nappal hívhat, ezt a mama jól tudja, és bár nem él vissza vele, én bármikor ugranék és mennék. Ma már nem azt mondja rám, hogy a sofőrje vagyok, hanem azt, hogy a kis unokája. Szokták tőlem kérdezni, amikor utazunk, egy szobában is alszunk? Elárulok egy titkot. Természetesen nem, a mama mindenütt kivesz egy kétszobás lakosztályt, ő az egyikben, én a másikban alszom.”
Kiemelt képek: RTL, Archív
