Hazai sztár

Zenthe Ferenc: „Sokkal népszerűbb vagyok, mint amekkora színész”

Mindig volt valami derű a hangjában, mosoly az arcán még akkor is, amikor komolyan beszélt. Mi volt a titka? Talán az, hogy a lelke tiszta volt.

Kora egyik legnépszerűbb színészének sem volt mindig fenékig tejfel az élete. Már a legelején sem, hiszen ahogyan mondta, véletlen gyerek. Zenthe Ferenc 1920. április 24-én született Salgóbányán. Édesapja akkor már 50, édesanyja 43 éves volt.

„Ezt azért tényleg nem kellett volna”

Szerinte akkor ő már meghaladta a szülei erejét, hiszen nővére 17, bátyja 20 évvel volt idősebb nála. Így szinte a nővére nevelte, majd beíratták egy internátusba. Erdésznek készült, végül a jogtudományi karra ment. Ott összebarátkozott Pécsi Sándorral, akivel sokat szavaltak különböző eseményeken. Pécsi buzdítására jelentkezett a színművészetire. Palóc tájszólással szavalta el Csokonai Vitéz Mihály egyik versét, amit nem engedtek végigmondani, mégis felvették. Pécs után Debrecenbe szerződött, ott ismerte meg feleségét, Oláh Katalint. „Anyám a Magyar Olimpiai Tornászválogatott tagjaként 1950-ben ismerkedett meg Debrecenben az akkor ott játszó papával, mindkettőjüknek szerepük volt a május 1-jei ünnepi műsorban. Megszerették egymást, összeházasodtak, és ahogyan a családi legenda tartja, én lettem az aranyérem! – nyilatkozta a Ridikül magazinnak fiuk, ifjabb Zenthe ­Ferenc. – Születésemkor, 1953-ban már Budapesten éltek, édesanyám testnevelő tanár lett, papa a Madách Színházhoz szerződött, és onnan is ment nyugdíjba. Amíg iskolába nem kezdtem járni, gyakran együtt vacsoráztunk. Hagymát ettünk szalonnával. Jó büdösek lettünk, szegény mama biztosan nem élvezte úgy, mint mi.” Golyó, ahogyan mindenki becézi, azt mesélte, szülei nagy társasági életet éltek, házibulikba jártak, és nagyon szerették egymást. „’Ferenc, azt azért tényleg nem kellett volna’ – ennél durvább veszekedést nem hallottam közöttük anyukám korai, 1983-ben bekövetkezett haláláig.”

Vissza a gyerekkorba

Felesége halála rettenetesen megviselte Zenthét. „Zűrös korszak volt sok nehézséggel. Nagyon szerettem Katalint, a veszteségét nehezen dolgoztam fel – mondta egykor a Storynak. – Éreztem, hogy mellettem van a kritikus időszakban, és figyel engem, de elviselni a hiányát nem volt könnyű. Három év elteltével küldte le nekem föntről Gizellát, a második feleségemet, aki a kezdetek óta a tenyerén hordoz. Az egészségemet is neki köszönhetem.” Gizellával építkezésbe fogtak Budapest mellett, a színész imádott ott élni, a kertben pihenni, vendégeket fogadni, régi filmeket nézni, bár a sajátjait soha nem tekintette meg. „Vénségemre ugyanolyan környezetbe kerültem, mint amilyenben felnőttem. Gyönyörű gyerekkorom volt szűkebb pátriámban, Palócországban, a hegyek között. A kertünkből láttam Salgó várát. Gizella mára megteremtette számomra ugyanazt a nyugalmat, amit akkor éreztem. Az építkezés is az ő ötlete volt, sőt a munkát is maga felügyelte. Ötven év termése a ház” – mondta, amikor otthonában vendégül látta a Storyt.

A Tenkes kapitánya című sorozat főszerepében (Fotó: Archív)

„Szerénynek kell lenni”

Karriere során olyan filmekben szerepelt, mint a 2 × 2 néha 5, A Tenkes kapitánya, Rózsa Sándor, Bors, A fekete város, Tüskevár, a Jób lázadása és persze a Szomszédok. „Csodálatos szerepeket játszottam, a filmektől lett nevem. Abban az időszakban évente készült negyven film, nekünk még volt lehetőségünk megmutatkozni.” Nem csak film-, de színházi szerepei miatt is, ahogyan ­Horváth Ádám hívta, a nemzet kedvence volt. Nem tudott úgy elvillamosozni a Madáchig, hogy ne szólították volna meg. „Van, aki csak néz, hogy jé, ez hogy megöregedett, de olyan is előfordult már, hogy megsimogattak. Nem zavarnak ezek a természetes emberi megnyilvánulások, hiszen hozzátartoznak a mindennapjaimhoz. Sok kollégám nem érti, miért vagyok készséges az emberekkel. Hogyan haragudhatnék rájuk? Szerénynek kell lenni, és törekedni kell arra, hogy minél jobbak legyünk szakmailag.” Soha nem szállt fejébe a hírnév. „Sokkal népszerűbb vagyok, mint amekkora színész – mondta számos alkalommal Zenthe, aki 2005-ig játszott, akkor ugyanis agydaganatot diagnosztizáltak nála. A Tenkes kapitánya a feleségére pillantott, és legyintett egyet: – Legyőzzük! Együtt!” Egy évig bírta a harcot. Méltósággal viselte a vizsgálatokat, a 14 sugárkezelést. Komolyan hitte, hogy meggyógyul, és nemsokára újból dolgozhat. Sokat üldögélt a kertben, gondolkodott, merengett 86 év emlékein. Élete utolsó pillanatáig nem kellett fájdalomcsillapítókat szednie, jóízűen csipegetett felesége főztjéből is, de a hosszas küzdelemben elfáradt a teste. Aztán 2006. július 30-án egy búcsúmosollyal jegyezte meg a feleségének, hogy béke, szeretet, nyugalom és hála van a szívében. Ezzel a mosollyal megköszönte azt a két boldog évtizedet is, amit vele tölthetett. Úgy ment el, ahogy élt: mosollyal az arcán, békével a szívében.

A Szomszédokban Taki bácsit játszotta – Fehér Annával (Fotó: Smagpictures)

Kiemelt kép: Smagpictures

A STORY MAGAZIN FRISS SZÁMÁT KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Kövess minket az Instagramon is!