Mint azt számos helyen hírül adták, Horváth Éva november végén szenvedett horrorisztikus motorbalesetet második otthonában, Indonéziában. Lába olyan súlyosan megsérült, hogy nyolcórás operációra volt szükség. „Bár a műtét jól sikerült, a következő napokban még az amputáció sem volt teljesen kizárható, hiszen nem tudták, mennyire fertőződött el a seb. Ekkor teljesen padlót fogtam, azt sem tudtam, fiú vagyok-e vagy lány. Szinte csak abban voltunk biztosak, hogy a felépülés nem lesz gyors. Ezért hosszas mérlegelés után, részben az orvosom tanácsára úgy döntöttem, amint szállítható állapotban leszek, hazajövök” – meséli.
Igazi rémálom
Így is történt, ám a hazafelé út is pokolira sikeredett. Az isztambuli átszálláskor finoman szólva is kellemetlen események sorozata után nélküle szállt fel a repülő. Amikor pedig a mankói segítségével felkerekedett, és megpróbálta kideríteni, miért hagyták ott, elesett, és kis híján rásérült a frissen műtött lábára. Az újabb tortúra után végül egy későbbi géppel jutott Budapestre. „Olyan volt, mint egy rémálom. Egy ponton elkezdtem keresni a kandi kamerát, mert nem hittem el, hogy ez megtörténhet. Bízom benne, hogy mielőbb kiderül, hogyan fordulhatott ez elő, mert remélem, egyetlen kiszolgáltatott embernek sem kell majd azt átélnie, amin én keresztülmentem” – mondja.

Türelem gyógyulást terem
Itthon már a legjobb kezekbe került, ugyanakkor a gyógyulás így sem megy majd egyik napról a másikra. „Még mindig nem lehet megmondani, mennyi időt fog igénybe venni a felépülés, hiszen számos, még ismeretlen tényezőn is múlik. Nemrég volt egy bőrplasztikám, ami után napokig ki voltam kötve, hiszen nem mozdulhat a lábam, hogy a bőr a megfelelő helyen tapadjon meg. Egy biztos, rengeteg türelemre lesz szükségem, úgyhogy tőlem legalább másfél évig senki ne kérdezze meg, hogy vagyok, mert az úgyis költői kérdés lesz” – mondja viccelődve a kétgyerekes édesanya.

Ebből is látszik, amennyire lehet, igyekszik derűs maradni és a lehető legtöbbet kihozni az ágyhoz kötött napokból. „Kinéztem egy online tanfolyamot, fitoterapeuta, azaz gyógynövényekkel foglalkozó szakember leszek. Még nem mostanában, mert a képzés belépő követelménye egy szigorú egészségügyi vizsga, ami nem ígérkezik egyszerűnek, de most legalább biztosan lesz időm alaposan felkészülni. Egyébként már régóta kacérkodtam a gondolattal, mert otthon hatalmas kertem van, telis-tele gyógynövényekkel, úgyhogy gyorsan a gyakorlatban is tesztelem majd a tudásom” – árulja el.

Égi jel volt?
Éva úgy érzi, az égiek nem véletlenül gördítettek ilyen nehézségeket az útjába az elmúlt hónapokban. „Nyár elején Lyme-kóros lettem, majd miután abból felgyógyultam, egy balszerencsés ugrás után megsérült a vádlim, most pedig ez a baleset. Legszívesebben egyszerűen kihúznám a naptárból 2024-et egy fekete filctollal, és örökre megfeledkeznék róla. Bizonyára üzenni akart nekem a sors, hogy valami nem egészen úgy megy az életemben, ahogy kéne. Valószínűleg lassítanom kell, amit most meg is teszek. Úgyhogy, jelentem: vettem az üzenetet, nem kell több sorscsapás” – mondja nevetve.
Kórházi szilveszter
Éva természetesen a karácsonyt is kórházban töltötte. „A szoba egyik sarkába bekerült egy kis karácsonyfa, fel is van díszítve, egészen hangulatos. Ettől függetlenül nyilvánvalóan sosem fogom visszasírni ezt az ünnepet, hiszen mégsem a családommal együtt ülhettem a vacsoraasztalnál.”
Kiemelt kép és fotók: Archív