Halász Judit: „Nem akarok beleavatkozni az unokáim nevelésébe, és már nem is tudnék”

A népszerű színművésznőt Izing Klára sztárasztrológus faggatta a Nők Lapja Ezotéria magazinban. A beszélgetésből többek között kiderül, mennyire hisz az asztrológiában. „Manapság már nem foglalkozom vele – jelentette ki, majd így folytatta: – A csillagfejtés tudománya akkor érdekelt, amikor olyan problémákkal küzdöttem, amelyekről úgy éreztem, hogy egyedül nem tudom megoldani. Akkor szinte menekültem az asztrológiához. Aztán rájöttem, hogy magamnak kell megoldanom azt, amit én rontottam el, vagy ami körülöttem problémát okozott.”

Egy hétig kómában

Halálközeli élményéről is vallott Halász Judit, akit nem csak egyszer legyintette meg a halál szele. „Egy rendőrautó ütött el, akkor 54 éves voltam. A Margit körúton át akartam menni az úttesten, ahol nem volt zebra. De két sarok találkozott, ahol át lehetett kelni egyik oldalról a másikra. Ezen az oldalon mindkét oldalon kint állt a behajtani tilos tábla. Mégis hirtelen megjelent egy autó, és elütött. Ezt az autót egy fiatal rendőrhadnagy vezette, aki éppen nem volt szolgálatban. Nemcsak kórházba kerültem, hanem egy hétig kómában feküdtem. Csak arra emlékszem, hogy mekkora örömöt jelentett a barátaimnak, a szeretteimnek, amikor visszatértem az életbe. Amikor minden kérdésükre válaszolni tudtam, nem lett maradandó sérülésem – mesélte a Halász Judit a magazinnak, hozzátéve, hogy a rendőr még csak nem is érdeklődött az állapota felől. – Volt egy másik műtétem, ahol valószínűleg elfelejtették, hogy vérhígítót szedek. Elvégezték a beavatkozást, amire majdnem rámentem. Ez a halálközeli élmény nagyon szép volt. Fekete alagutat láttam, aminek a végén gyönyörű fény ragyogott. Ekkor az intenzív osztályon egy nővér elkezdett kiabálni, hogy baj van velem. A következő pillanatban ott termett sok orvos és nővér. Hat órán keresztül próbáltak magamhoz téríteni, és visszaadni azt a mennyiségű vért, amelyet elvesztettem.”

Lánykérés helyett esküvő

Házasságáról is mesélt. „A Színművészeti Főiskolán találkoztunk (férjével, Rózsa János filmrendezővel – a szerk.), és akkor ismerkedtünk meg jobban, amikor egy jótékonysági akcióban vett részt az iskola. Arra kértek bennünket, hogy menjünk vidékre, egy olyan állami gazdaságba szerepelni, amely sokat segített az iskola menzájának, illetve az egész iskolának. Hozzánk, elsőévesekhez beosztottak két végzős filmrendező szakos hallgatót, akik közül az egyik később a férjem lett. Együtt járásról eleinte nem volt szó, de gyakran találkoztunk, sokat beszélgettünk.” Végül lánykérés sem volt az esküvő előtt. „Én egyetlen gyerek vagyok, és az apukám azt mondta, csak úgy utazhatok el nyaralni, ha már valakihez törvényes kötelék fűz. Akkor gyorsan összeházasodtunk, hogy elutazhassunk. Mindez 1965-ben történt. Jövőre leszünk hatvanéves házasok.”

Kiemelt kép: Schumy Csaba/fotocentral.hu