Honnan ez a különleges, nem éppen hétköznapi Zénó név?
Kárász Zénó: Görög eredetű, azt jelenti, Zeusztól származó. Édesapám egyik legjobb barátját hívták így, és amikor 1969-ben édesanyámnál otthon elindultak a szülési fájdalmak, az édesapám, előre örülve a gyereknek, már nem volt józan, azt mondta anyámnak, ha nem Zénó lesz a gyerek neve, haza se jöjjön. Hajnalban megszülettem, apám óriási virágcsokorral, már kijózanodva ment be, elbőgte magát, amikor meglátott, de amikor megtudta, hogy hívnak, őrjöngött, azt kiabálta: „Ki találta ki ezt a hülyeséget?”
Az apja egyébként is ivott, vagy csak ünnepi alkalmakkor?
K. Z.: A szocializmusban az egész ország ivott, hogy kibírják a Kádár-féle diktatúrát. Alkalom pedig mindig volt rá.
Mivel foglalkoztak a szülei?
K. Z.: Édesapám mezőgazdasági kovácsként végzett, mindent, ami vasból volt, azt ő megmunkálta. Szentesen kezdett dolgozni, aztán a dunaharaszti hajógyárban folytatta a nagyapámmal, aki kubikos volt, tehát paraszt. A háború után egyébként a nagyapámnak oroszlánrésze volt Budapest újjáépítésében.
Mit szóltak a szülei, hogy színész lett? Az ő értékrendjükben mekkora becsülete volt egy színésznek?
K. Z.: Nekem mindenem volt a sport, vízilabdáztam a Vasasban, az edzőm szerint tehetséges voltam. Még az is megfordult a fejemben, hogy az olimpiáig meg sem állok. Aztán a híres szentesi középiskolában megfertőződtem a színészettel. Bár nem a legendás dráma tagozatos osztályba jártam, de gyakran megfordultam ott, mert nagyon jó csajok jártak oda. Aztán az akkori barátnőmmel bekerültem az egyik színdarabba, ott és akkor végérvényesen eldőlt a sorsom. De hogy a kérdésére is válaszoljak, apám egyáltalán nem örült, hogy abbahagytam a vízilabdát.
Négyszer felvételizett a főiskolára, mire felvették.
K. Z.: Miután leérettségiztem, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolára adtam be a jelentkezési lapomat, de nem vettek fel. Miért nem? Poszler György tanár úr, az isten nyugosztalja, sajnos már nincs velünk, könyörgött, ha a felvételin szóba kerül 1956, nehogy azt írjam le, amiket ő tanított nekünk. Például azt, hogy ’56 nem ellenforradalom, hanem forradalom volt. Nekem hiába beszélt, az igazat írtam. Aztán jelentkeztem a Színművészeti Főiskolára, negyedszerre vettek fel, de nem mentem el a felvételi utolsó fordulójára. Inkább Goór Nagy Marihoz mentem a tanodájába, ahol Szurdi Miklós lett az osztályfőnököm. Általa kerültem be a Família kft. sorozatba.
74 évesen, hosszú betegség után nemrégiben elment Miklós, milyen emlékeket őriz róla?
K. Z.: Nagyon szerettem. Nagyszerű tanár, rendező, nagybetűs ember volt. Tíz emberből nyolc nem szereti odaadni az autóját senkinek. Egyszer szükségem volt kocsira, nem is kértem tőle, de már dobta a kulcsot, és csak annyit mondott, vigyem, menjek, ahova a dolgom szólít.
Volt egy legendás triumvirátus: Ádám Tamás, Andorai Péter és Kárász Zénó. Megbonthatatlan volt a barátságuk.
K. Z.: Nehéz nélkülük, bár Péter mindig azt mondta, akkor is, amikor az édesapám meghalt, és én összeroppantam, nincs halál, csak élet. De apám egyik mondása is eszembe jut, amikor padlón voltam, amikor bántott valami: „Megtettél mindent, hogy elérd a célod?”
Jó pár éve már a Szegedi Nemzeti Színház tagja, jól érzi ott magát? Jól érzi vidéken magát?
K. Z.: Évi három bemutatóm van, nagyszerű szerepeket játszhatok. Azt gondolom, vidéki színésznek lenni jó dolog. Már csak azért is, mert én egyébként is vidéki srác voltam, és a lelkem mélyén az is maradtam. Szeged mellett egy pici faluban, Gyálaréten lakom, ott vettem egy kis házat. Hogy milyen jó itt élni, csak egy példa. A zöldséges mindig kiteszi egy ládában az áruját, padlizsánt, cukkinit, és ráírja filctollal, mi mennyibe kerül. Becsületkassza van, mindenki oda teszi be a pénzt. Hol találok még egy ilyen falut, közösséget, zöldségest?
Visszatérve a vízilabdára, a 15 éves fia a nyomdokaiban jár, azt mondják, tehetséges vízilabdás.
K. Z.: Buda ötéves volt, amikor elváltak útjaink az édesanyjával, de a barátság, az összetartozás már csak a fiunk érdekében is megmaradt. Az én álmom az volt, hogy a vízilabdával kijussak az olimpiára, de engem elrabolt a színészet. Buda nálam sokkal elszántabb, szerintem tehetségesebb is. Fantasztikus edzője van, ő olimpiai bajnok lesz.
Kiemelt kép: TV2
