Nem csak énekesnő, jelenség. A pályája tinédzserkorban indult, de azóta sincs megállás. Koncz Zsuzsa egyszerre lett egy korszak hangja és a női öntudat egyik ikonja. Úgy tudott sztár lenni, hogy közben sosem játszott szerepet. Még ellenszélben sem.
Különleges kapcsolat Koncz Zsuzsa és Törőcsik Mari között
Pélyen született, abban a faluban, ahonnan Törőcsik Mari is indult. Négyéves volt, amikor édesanyjával és testvérével Budapestre költöztek. A gyerekkora nem volt mesébe illő: szülei elváltak, egy ideig a nagymamája nevelte, és tizenöt éves koráig olyan lakásban éltek, ahol nem volt fürdőszoba. Mégis ezekre az évekre jó szívvel gondol vissza. Volt ugyanis valami, ami minden nehézségen átsegítette: a zene. Gimnazistaként Gergely Ágival Gézengúz duó néven indult az 1962-es Ki mit tud?-on, ahol második helyen végeztek. Akkor egyikük sem tulajdonított ennek különösebb jelentőséget, a sors azonban hamar kijelölte az irányt Zsuzsa számára. Hamarosan a korszak legfontosabb együtteseivel dolgozott: az Illés együttes, a Metro, az Omega és a Fonográf oszlopos tagja lett. Huszonévesen már önálló lemezei jelentek meg, édesanyja mégis ragaszkodott hozzá, hogy „rendes” szakmája is legyen. Jogi egyetemre járt, rebellis alkatként viszont nem éppen testhezálló választás volt ez, de kitartott. Az igazi fordulópontot az 1973-as Jelbeszéd album hozta el: ettől kezdve nem lehetett megkerülni a nevét.
Megijesztette Dalida tragikus sorsa
Miközben ma is megtölti az Arénát, a magánéletéről alig tudni valamit. Tudatos döntés ez. „Szinte még kamasz lány voltam, amikor Franciaországban tanúja voltam annak, ahogy a francia sajtó feldolgozza az énekesnő Dalida többedik öngyilkossági kísérletét, és azt mondtam magamban, hogy na ezt soha. Nem vagyunk egyformák, de nekem szükségem van egy olyan területre, ami csak az enyém, amit nem osztok meg senki mással, csak azzal, akire tartozik – nyilatkozta korábban. Annyi azért kiderült, hogy férje Boldizsár Miklós dramaturg volt, és gyengéd érzelmek fűzték Mácsai Pál Kossuth-díjas színészhez is. Néhány éve azt is elárulta, hogy nincs egyedül. – Fontosak nekem a társas kapcsolatok, a barátaim, a beszélgetések. Attól, hogy nem közvetítem az életem a közösségi médiában, nem szelfizek a párommal, a családommal, nem vagyok feltétlenül zárkózott, de ha igen, az is csak rám tartozik. (…) Sokfélék vagyunk, akadnak köztünk például olyanok, akik az életük huszonnégy óráját a nyilvánosság előtt töltik, én viszont nem ilyen vagyok. A dalaim a közönségemé, az életem meg az enyém!”
Időtálló elegancia
A születésnapos díva aktívitása irigylésre méltó. Koncertezik, új dalokon dolgozik, és ugyanazzal a tartással lép színpadra, mint fiatalon. Nem keresi a reflektorfényt, a reflektorfény találja meg őt. Akár divatdiktátor is lehetne: régi fellépőruhái ma is megállnák a helyüket. Öntörvényű volt az öltözködésben is, nem engedte, hogy megmondják, mit viseljen. Emiatt egy időben még felháborodott leveleket is kapott. Ő azonban ment a maga útján. „A külső persze valamennyire fontos ezen a pályán, de nem minden, és ezt számtalan világhírű példa igazolja. Én ráadásul a saját magam megítélésében mindig nagyon kritikus voltam. (…) Soha nem tartottam magam kivételesnek, elfogadható volt a külsőm, de valahogy a belső tartalom előrébb való volt, mint bármi más.”
Talán ez a titka. A belső tartás. Az értékrend. A következetesség. Koncz Zsuzsa nemcsak slágereket adott a közönségnek, hanem példát is: hogyan lehet hosszú évtizedeken át jelen lenni úgy, hogy közben az ember nem adja fel önmagát.
Kiemelt kép: Hunyady József/ Fortepan
