Így él ma Vágó István özvegye: „Judit még ma sem képes a közös képeiket nézegetni”
Három éve hunyt el a legendás kvízmester, Vágó István. Özvegye, Judit máig nem dolgozta fel férje hirtelen elvesztését. Most egy barátja elmesélte, mivel telnek a mindennapjai.
Vágó István egy korábbi interjúban elárulta magáról: ha rajta múlna, emberi kapcsolatai nemigen lennének, ő ugyanis jól érzi magát a saját világában is. Naphosszat és szívesen böngészte az internetet, kapcsolgatta a csatornákat. Özvegye, Judit azonban más volt, így neki köszönhetően mégis sok volt a vendég, a barát a háznál, nem engedte, hogy férje remeteként éljen. Még utazni is a barátokkal jártak.
Szerencsére ezek a fontos kapcsolatok nem kopnak azóta sem, hogy a kvízmester elment. Mindazok, akik meghatározóak voltak a pár életében, Vágó halála után sem hagyják, hogy Judit magányosan éljen. Bár szeretett férje hiányát feledtetni senki és semmi nem tudja, a fájdalmát mára sikerült valamelyest enyhíteni.
Így él ma Vágó István özvegye
Ahogy azt a Storynak Vágó István özvegyének egy közeli barátja mesélte, eleinte nem volt könnyű dolguk. „Judit még ma sem képes a közös képeiket nézegetni, vagy régi archív felvételeket. Eleinte utazni sem akart, de ma már hagyja magát elcsábítani. Negyvenfős a társaságunk, évek óta mindenhová együtt utazunk. Szilveszterkor és év közben is gyakran. Ilyenkor idegenvezetőt fogadunk, hogy olyan információkat is megtudjunk a városról, amit a könyvekben sem találnánk, és olyan szállást foglalunk, aminek nagy közösségi tere van.
Azok voltak a szép idők, amikor István ugyanúgy levezényelte a játékokat, mintha a tévében lennénk. Mindannyiunknak hiányzik, ezeket a társasjátékokat így ma már hanyagoljuk, hogy ne fájjon annyira a hiánya.
De négy-hat fős csapatokban még ma is sokat kártyázunk, scrabble-özünk. És elárulom, Judit ma már velünk együtt nevet, ha nosztalgiázunk. Hiszen István emlékét szeretettel ápoljuk vele együtt – mesélte egy közeli barát, aki gyakori vendég Judit házában is. – Állandóan nem ér rá, rengetegen szeretik és keresik, és nem csak a hetvenpluszos korosztály.
Örülök, hogy ma újra olyan elfoglalt társasági életet él, mint István halála előtt. Szinte nincs is szabadnapja. Imádja az unokáját, ha pedig épp egyedül van, akkor novellákat ír.
Tavaly elvégzett egy novellaíró mesterkurzust. Judit kiváló újságíró volt annak idején, és ma, amikor már nemcsak a tényeket írja, hanem a képzeletére hagyatkozik, szinte szárnyal. Azok is ódákat zengenek a stílusáról, akik ehhez tényleg értenek.”