A színésznő és édesanyja elárulta, milyen érzésekkel küzdenek, és hogyan barátkoznak életük legújabb gyönyörű szerepével.

Szinetár Dóra hónapok óta készül gondolatban a pillanatra, amikor fia, Lőcsei Márton és menye, Bogi nagymamává teszik.

„Azt mondják, a legjobb dolog a világon”

A színésznő még májusban, egy ultrahangfotóval tudtatta az örömhírt követőivel, és, most, hogy egyre közeledik az első unoka születésének pillanata, további részleteket is megosztott érzéseiről.

Úgy vagyok a nagymamasággal, mint annak idején az anyukasággal. Hogy nagyon-nagyon örülök neki, nagyon várom. Fogalmam sincs, hogy milyen lesz, de mindenki azt mondja, hogy ez a legjobb dolog a világon, úgyhogy biztos az lesz

– árulta el a Család-Barát kamerájának Dóra.

„Ha majd a lányom lesz várandós, az megint egy másfajta dolog”

Dóra menye, Bogi hosszú évek óta alkot már párt a színésznő fiával. A fiatalok kilenc évnyi együttélés után döntöttek úgy, hivatalosan is összekötik az életüket. Az esküvőre még 2022 augusztusában került sor. Dóra akkor úgy fogalmazott:

Anyósnak lenni jó.

Ám az, hogy fia és menye idén ősszel nagymamává is teszi, újabb érzelmeket szabadított fel benne. Dóra azt sem titkolja, gondolatban már lánya várandósságával is eljátszott.

Nem a nagyfiam várandós, hanem a menyem. Mert gondoltam arra, ha majd a lányom lesz várandós, az megint egy másfajta dolog. Hiába nagyon szeretem a menyemet, meg nagyon jóban vagyunk, de körülbelül úgy érzem magam most, mint amikor a legjobb barátnőmnek gyereke születik, amit én nagyon várok. De, hogy az az én unokám, azt egyelőre még nem tudom összerakni.

„Most én leszek a dédó"

Amíg Dóra a nagymamaszerepre készül, addig Hámori Ildikó a dédnagymamaszerepre „gyúr”. Egész életében szülei példáját tekintette alapul, és egy mostani, friss élmény miatt ma már ki is meri mondani, leginkább arra vágyik, ha dédunokájának is lennének majd olyan szép emlékei, amilyen szép emlékei vannak neki a szüleiről és a nagymamájáról. És ezért mindent meg is tesz szívből, szeretetből.

„Édes, drága szüleim voltak, és volt egy olyan édesapám, akit nem lehetett nem szeretni. Az óra-ékszeripari vállalatnak dolgozott, 1980-ban halt meg, 46 éve. Legutóbb Siófokon találkoztam egy házaspárral, akik megkerestek engem az öltözőben, hogy elmondják, nekem milyen édes, drága édesapám volt. Ettől az ember eltörik. Hogy az én édesapámra negyvenvalahány év után a mai napig is emlékeznek, és hogy most már idős emberek, akik akkor fiatalok voltak és az ő keze alatt dolgoznak, micsoda szeretettel és emlékekkel vannak iránta. Vagy édesanyám iránt, akik őt ismerték. Ez fantasztikus dolog.

Tulajdonképpen én most arra gyúrok, hogy majd a dédunokámmal, aki most fog megszületni, most már nagyon hamar, jó esetben megismerjük egymást. Sőt, ha még egy kicsit élek, talán még emlékezik is majd rá, hogy én milyen voltam… Hogy akkor majd az ő emlékezetében is tovább élek. Ahogy az én nagymamám, akit az unokám már nem ismert, mégis pontosan tudja, hogy nekem mit jelentett vagy Dórinak. A dédó, ő így hívta. Na majd most én leszek a dédó, és hátha emlékeznek rá. Erre gyúrok”

- árulta el Krizsó Szilviának a Kösz, jó(l) vagyok című podcastban.