Méltatlan és felháborító vádakkal kénytelen szembesülni Földes László Hobo, akit egyesek azért kezdtek ki, mert nem tudta végigvárni barátja és zenésztársa, Deák Bill Gyula búcsúztatóját.

A Kossuth-díjas legenda most a Blikknek tisztázta a helyzetet, megrendítő őszinteséggel beszélve fizikai állapotáról és az öt évtizedes kötelékről, amely a magyar blueskirályhoz fűzi.

A művész döbbenten tapasztalta a támadásokat, és leszögezte, mennyire méltatlannak tartja a rosszindulatú találgatásokat:

Megdöbbedve értesültem, hogy bizonyos „újseggírók” kikezdtek azért, mert Deák Bill Gyula temetésén a szertartás előtt elmentem. Bár órákkal halálhíre után közzétettem egy nekrológot, amit több tízezren olvastak és kommenteltek. Még aznap két televíziónak adtam interjút Billről, az egyik félóra hosszúságú volt

– nyilatkozta Földes László Hobo.

Fél évszázados kötelék

Hobo felidézte azokat a mérföldköveket, amelyek megkerülhetetlenné váltak a hazai rock- és bluestörténelemben:

„Befogadtam és öt évig játszott velem a Hobo Blues Bandben. A „Középeurópai Hobo Blues“, az Oly sokáig voltunk lenn“, a „Még élünk“, a „Vadászat“, a „Csintalan lányok, rossz fiúk“ és a „Kopaszkutya“ lemezeken énekelt velünk. Több, mint 40 dalt írtunk neki a néhai Póka Egonnal, köztük két szóló lemezt, a „Rossz vért“ 1984-ben, a „Bűnön, börtönön bánaton túlt“ 1993-ban, kiválása után nyolc évvel.”

Mint mondja, Deák Bill Gyula kiválása után sem szakadt meg a kapcsolatuk, az utóbbi években is közösen terveztek:

Továbbra is folyamatosan szerepeltünk egymás koncertjein és „Bill és Hobo újra együtt “ közös turnénk is volt 2017-2018-ban. Sőt, tavaly év végén felvetette, hogy játsszunk és csináljunk együtt újra valamit. (Sajnos, erre már nem kerülhet sor.) Szeptember 17-én a Nemzeti Színház gálaműsorában Billre emlékezve elénekeltem az „Amíg élek, játszom“ dalomat és utána megkértem az embereket, hogy ne tapsoljanak, inkább gondoljanak Billre

– mondta el a zenész.

Műtét és nehézkes mozgás

A legendás előadó azt is elárulta, milyen komoly fizikai megpróbáltatást jelentett számára az, hogy jelen lehessen a temetésen:

Nemrégiben a jobb térdemen műtétet hajtottak végre és jelenleg a bizonytalan ideig tartó rehabilitáción vagyok. Így ma még nehezemre esik a gyaloglás. A temetőbe fél egykor érkeztem, mivel Piliscsabáról nehéz előzetesen kiszámítani az utazás hosszát. Szabó Attila barátom várt engem, a bejárattól a ravatalozóig az ő segítségével gyalogoltam be. Közben éreztem, hogy még egy-két órát nem tudok majd végigállni. Útközben emberek tömege köszöntött, fogott velem kezet és látva bicegésemet, kívánt jó egészséget.

Ennek ellenére elhelyezte a tiszteletadás virágait, és a gyászoló családdal, valamint a pályatársakkal is váltott néhány szót:

Letettem a virágot és meghajoltam néhai barátom képe előtt, majd beszélgettem Tomi fiával, Koltay Gábor filmrendezővel és Koltay Gergely zenésztársával, Németh Lojzival, Maróti Zolival és Szabó Attilára támaszkodva elsántikáltam a nagyon messze parkoló autójához.

Hobót mélyen felháborítja, ahogy néhányan reagáltak

Útközben egy újság és egy televízió kért interjút tőlem, ám mindkettőt elutasítottam, mivel szerintem egy temetésen nem illendő ilyet kérni. Ám a magyar média jelenlegi erkölcsi állapotát ismerve éreztem, hogy belém fognak kötni. Így is történt, mivel ezeknek egy zenészlegenda halála és búcsúztatása sem elég ahhoz, hogy visszafogják kimeríthetetlen rosszindulatukat. Nekik nem elég az, amit Billel öt évtizeden át csináltunk, ami minket örökre összeköt. Nem elég a „3.20-as blues“, az „Édes otthon“, és a „Kőbánya blues“ is kevés.

Kiderült az is, hogy a tragédia után azonnal dalírásba kezdett, ám a megemlékezést végül elhalasztották:

„Halálhíre olyan érzéseket váltott ki belőlem, hogy elkezdtem dolgozni egy szövegen, amihez Madarász Gábor ír zenét. Ám, amikor észrevettem, hogy a YouTube-on olyan emlékdalt is közzétettek, amit a mesterséges intelligenciával hoztak létre, elhalasztottuk a publikációt.”

Arra kéri a rajongókat, hogy várjanak türelemmel, amíg méltó módon fel tudja dolgozni zenésztársa elvesztését:

Már a nekrológban elmondtam, hogy ha egy kicsit lecsendesültek az érzelmeim, egy hosszabb írást is közzéteszek Billről és a vele való kapcsolatomról. Ehhez szíves türelmüket kérem!