Tizenkétezer ember ünnepelte az Arénában, ő mégsem érzi úgy, hogy révbe ért volna. Bereczki Zoltán Ábel Anita vendégeként beszélt a könnyeiről, a válásai után érzett bizonytalanságról, a tökéletes párkapcsolatról és arról a kérdésről, amely gyerekkora óta nem hagyja nyugodni.

Bereczki Zoltán láthatóan tartott attól, mi vár rá a Nincs Kamu! podcast felvételén. Nem véletlenül: Ábel Anita előre jelezte neki, hogy ebben a műsorban nem maradhatnak meg a megszokott, kényelmes válaszoknál. A Csak Szabadon YouTube-csatornán látható beszélgetésben pedig valóban lehullt a páncél az énekesről. A mindig energikus, magabiztos előadó helyett ezúttal egy érzékeny, önmagával sokat küzdő férfi mutatta meg magát.

A benne élő kételyek

Pedig most igazán lenne oka elégedettnek lenni. Május végi Aréna-koncertjén tizenkétezer ember ünnepelte, Ábel Anita pedig, aki a nézőtéren ült, többször is elsírta magát. Zoltán bevallotta, ő nem is tudta teljesen felfogni, mi történik vele. Folyamatosan figyelmeztetnie kellett magát: álljon meg, nézzen körül, élje át a pillanatot. Igazán akkor érintette meg a siker súlya, amikor a közönség felkapcsolta a telefonok fényeit. Ám a hatalmas ováció sem tudta végleg elcsendesíteni a benne élő kételyeket. Az énekes szerint minden művész ismeri azt a súlyos magányt, amely közvetlenül a színpadra lépés előtt telepszik az emberre.

„Van egy magányos pillanatod, amikor meghalsz egy picit” – fogalmazott. Úgy érzi, ilyenkor nem ő kell a közönségnek, hanem mindaz, amit a dalaival közvetíteni tud. Amikor viszont kilép a fénybe, a túlérzékenysége – amely szerinte a magánéletben gyakran megnehezíti a dolgát – hirtelen védelmet kap. A színpadon végre a helyére kerülnek az energiái.

„Rendben leszek”

Ábel Anita arra is rákérdezett, hányszor vonult félre sírni az elmúlt hónapban. Zoltán meglepően őszinte választ adott.

Nem tudom. Nagyjából minden harmadik nap sírok

– mondta, majd gyorsan hozzátette: nem kizárólag fájdalmas könnyekről van szó. Az Aréna-koncertet több mint egyéves munka előzte meg, a felgyülemlett feszültség és az öröm pedig még mindig dolgozik benne. És ott van az élete másik, sokkal intimebb oldala is.

– Van két csoda szép lányom, van egy magánéletem – tette hozzá. Azt sem tagadta, hogy utóbbi miatt is könnyezett, ám erről ennél többet nem akart elárulni. Ábel Anita finoman mégis szóba hozta, hogy két válás után óhatatlanul felmerülhet az emberben: vár-e még rá új szerelem, és képes lesz-e ismét igazán közel engedni valakit. Zoltán azt mondta, abban biztos, hogy ezen a téren rendben lesz, és hisz abban is, hogy még várhat rá egy fontos találkozás. A tökéletes párkapcsolatról mégsem egy álomnő jutott először az eszébe, hanem saját maga. Ma már úgy látja, előbb neki kell megtanulnia jól szeretni önmagát. Ha ugyanis valaki nincs jól a bőrében, könnyen azon vezeti le a saját fájdalmát, aki a legnyitottabban fordul felé.

„Nem azt lövi az ember, akinél nem megy át a páncélon, hanem azt, akinél jó nagy eredményt tud elérni, mert pontosan tudja, mi fáj neki” – vallotta be.

A jövőbeli kapcsolatától ezért leginkább azt várja, hogy két egyenrangú ember találkozása legyen, amelyben a saját belső harcai már nem a társát sebzik.

Megtanulta elfogadni önmagát

Az ötven feletti változásokról jóval több humorral beszélt. Azt mondta, a hangját könnyebb formában tartani, mint a testét, és hiába tesz magáért legalább annyit, mint húszévesen, az anyagcseréje már nem a régi. A külsejére továbbra is oda gyel, de lassan megtanulja elfogadni azt is, amin nem tud változtatni. Igaz, a tökéletes frizurát néha egy sapkával helyettesíti. Állítása szerint 85 baseballsapkája van. A látszólag könnyed vallomások mögött azonban ugyanaz a belső nyugtalanság húzódik meg. Amikor Ábel Anita a szemébe nézve megkérdezte tőle, teljesen boldog és kerek-e az élete, Bereczki gondolkodás nélkül felelt:

„Nem.”

Számára ugyanis a teljes beteljesülés azt jelentené, hogy már mindent elvégzett, amiért erre a világra érkezett. Ő viszont még mindig érzi magában azt a szorítást, amely újabb és újabb feladatokra hajtja.

„Alig vagyok túl a felén. Hogyan lehetne kerek?” – kérdezett vissza.