Nagy Zsolt nemrég lett ötvenéves, és jól érzi magát ebben az életszakaszban. Ma már kevésbé hajtja a bizonyítási vágy, és tudatosabban figyel testi-lelki egyensúlyára.

„Boldogan lettem ötvenéves!” – jelentette ki Nagy Zsolt a Remind magazinnak adott interjújában. A színész nem tragédiaként éli meg az idő múlását, sőt úgy érzi, mostanra jutott el életének egy olyan pontjára, amikor már egészen másképpen látja saját magát és a körülötte lévő világot.

Hangsúlyozta, rengeteg munka, találkozás és tapasztalat van mögötte, és ezekkel együtt valamiféle önmérséklet is kialakult benne. Mint elmondta, ma már kevésbé mohó, mint fiatalabban: nem akar mindent megszerezni, minden célt elérni és mindenkit legyőzni. Sokkal inkább képes örülni annak, amit eddig kapott az élettől, miközben kíváncsian várja, mit tartogat számára a következő időszak.

Pszichológussal is dolgozik magán

Nagy Zsolt arról is őszintén beszélt, hogy a színészi pálya komoly terhelést jelent számára. Saját megfogalmazása szerint az idegrendszere nagyon túl van feszítve a szakmája miatt. Egyik pillanatban teljes nyugalomban lehet, a másikban pedig már elképesztő intenzitással működik – számára ugyanis a színészethez éppen erre a szélsőséges érzelmi jelenlétre van szükség.

Ami azonban a színpadon előny, a hétköznapi életben időnként nehézséget okozhat. A színész tisztában van vele, hogy bizonyos helyzetekre túl gyorsan reagál, könnyen felmegy benne a pumpa. Éppen ezért pszichológussal kezdett dolgozni azon, hogy felismerje ezeket a pillanatokat, és képes legyen megállni, mielőtt az indulat átveszi az irányítást.

A fizikai állapotára ugyancsak tudatosan figyel. Minden reggel tai chi gyakorlatokat végez, amelyekhez speciális légzőgyakorlatok is tartoznak, hetente kétszer bokszol, emellett rendszeresen biciklivel közlekedik. És van néhány dolog, amit teljesen kiiktatott az életéből. „Nem iszom, nem drogozom. De cigizem!” – foglalta össze tömören jelenlegi életmódját.

Nem bánta meg, hogy beszélt a függőségeiről

A színész korábban többször nyíltan mesélt arról is, hogy milyen problémái voltak a függőségekkel. Emiatt kapott bírálatokat, és olyanok is akadtak, akik megbélyegezték, ő azonban egyáltalán nem bánta meg, hogy nyilvánosság elé állt a történetével.

Úgy gondolja, ha saját magáról beszél, annak csak őszintén van értelme. A szembenézést pedig fontosnak tartja, mert szerinte azoknak, akik hasonló problémákkal küzdenek, először saját maguknak kell tudniuk kimondani, hogy baj van. Enélkül a függőség idővel felemésztheti az embert.

Nem az öregedéstől fél

Az ötvenedik születésnap óhatatlanul felvetette benne az idő múlásának kérdését is. Nagy Zsolt azonban azt mondja, nem elsősorban az öregedéstől tart, hanem a veszteségtől.

Ahogy telnek az évek, egyre több olyan dolog és ember van az életében, amely, illetve aki igazán fontos számára. Kapcsolatai, szerettei és öt gyermeke jelentik neki az igazi gazdagságot, ezért sokkal inkább attól fél, hogy velük történhet valami, mint saját öregedésétől.

Persze azt sem könnyű tudomásul venni, hogy ötvenévesen már nem áll újabb ötven esztendő az ember előtt. Színészként ugyanakkor kifejezetten izgatja az öregedés. Már most várja, hogy egyszer nyolcvanévesen olyan idős karaktereket alakíthasson, akiknek az arcán és egy-egy mondatában évtizedek tapasztalata sűrűsödik össze. Ebben többek között kollégái, Pogány Judit és Gálffi László jelentik számára a példát.

Munkából jelenleg sincs hiány: az Örkény Színházban tíz előadásban játszik, és vannak olyan szerepei, amelyek már napokkal az előadás előtt elkezdenek dolgozni benne. Nyáron pedig ismét kamera elé áll: Nagy Kálmán új filmjében forgat, amelyről úgy érzi, pályafutása egyik legkeményebb feladata lehet.