Három apa, összesen kilenc gyerek, és számtalan történet arról, hogyan lesz egy férfiból apa. Szellő István, Rákóczi Feri és Szabó Győző közös interjúban beszélt a közelgő apák napja alkalmából.

Apák napja közeledtével Rákóczi Feri, Szabó Győző és Szellő István a Nők Lapja hasábjain őszintén mesél arról, hogyan változtatta meg őket az apaság, mit gondolnak a mai gyerekek világáról, és miben szeretnének más apák lenni, mint amilyeneket ők kaptak.

Győző felidézte, hogy – bár nem volt egyszerű átvinni ezt – az első és a második feleségével is megbeszélte, hogy ő nem híve az apás szülésnek.

„Borzongok a vér láttán, és biztos vagyok benne, hogy csak akadály lettem volna. Egészen újszerű képet kap a férfi ilyenkor a feleségéről, nekem ez idegen dolog volt. Magát a szülést mindhárom gyerekemnél kihagytam, amiért engem el lehet ítélni…” – jelentette ki a színész, akihez csatlakozott Szellő is, aki elárulta, közvetlenül szülés előtt mondták neki, hogy nyugodtan menjen ki a szülőszobából, és az első felesége, Dalma is erre biztatta, hogy ne mindenki vele foglalkozzon.

Az anyák között nagyon erős kapocs az anyaság, rögtön közelebb érzik magukat egymás-hoz, ha kiderül, a másiknak is van gyereke. De ez az apáknál is működik?

Feri: „Nem, nálunk a motorozás és a kocsmázás ilyen.”

Győző: „Meg a csajozás. De azt nem mondhatjuk.”

István: „És pimaszul, néha-néha szóba kerül a gyerek is.”

Arra a kérdésre, hogy létezik olyan, hogy lányos, illetve fiús apa, az alábbi válaszokat adták.

Feri: „Szerintem igen! A fiúgyerekedet te vezeted ki az életbe, csomó dologba te viszed bele. A lányról meg azt mondják, ha jó a kapcsolat, ugyanazt fogja keresni magának, ha pedig rossz, épp az ellenkezőjét, nehogy belees-sen ugyanabba a csapdába. Egy apán belül minimum két apa lakik.”

István: „A gyerekekben is látszik a különbség. A három fiam, András, Ádám és Alen mellett van egy kamasz lányom is, Manna, ő szól vissza a leghatározottabban. Olyan dolgokat is szóvá tesz, amiket a fiúk lehet, hogy észre sem vesznek.”

Győző: „Bori már felnőtt, dolgozik, szereti, amit csinál, most már nem beszélünk olyan gyakran, van pasija… Már nem az apa-lánya időszakban vagyunk, hanem barátságban. Minden évben elutazunk együtt három napra, Nápolyba, Bariba vagy a tengerhez, és mindent átbeszélünk.”

Jó apának tartják magukat?

Feri: „Természetesen igen! Rengeteget foglalkozom a gyerekekkel, sokkal jobban jelen vagyok az életükben, mint szerintem a nagy magyar átlag. A közös vacsorákhoz ragaszkodunk, amelyek bár ritkulnak, de hétből öt még mindig megvan.”

István: „Úgy érzem, ha nem lennék jó apa, azt úgyis szóvá tennék a gyerekek. Ha bármi van, akkor tényleg szólnak. Próbálok következetes lenni, de ez sem igaz, mert egyik pillanatban azt hiszem, következetes vagyok, aztán ellágyul a szívem. Szokott lelkiismeret-furdalásom is lenni, félek, hogy megbántom őket.”

Győző: „Én úgy fogalmaznék: olyan vagyok, mint egy kamionos. Megérkezem egy hosszú útról, beköszönök, aztán megyek tovább. Huszonöt-huszonhat estén játszom egy hónapban. Reggel mindig találkozunk, és azon vagyok, hogy a ritkán leeső egy-egy órákban mindent megtegyek. Ebben az értelemben nem vagyok jó apa.”

További részletek a legfrissebb Nők Lapjában!