Szabó Győző őszintén beszélt függőségről, újrakezdésről és arról, miért döntötte el 55 évesen, hogy nem akar megöregedni.

Tizennégy évesen került Nyírbátorból Budapestre, megjárta a drogfüggőség poklát, majd hihetetlen erőfeszítéssel újraépítette magát. Szabó Győző Peller Mariann podcastjában mesélt arról, hogyan látja a világot, és mi foglalkoztatja mostanában.

Nem a szépészeti beavatkozáson múlik

„Az a típusú ember vagy, aki fel akarja falni a világot, vagy legalábbis meg akarja kóstolni, talán nem felfalni, csak megkóstolni” – hangzott a műsorvezető felvetése a beszélgetés elején.

„Most azt az utat járom, nyolc hónapja kábé, hogy hogyan lehet egy új identitást létrehozni. Nem megváltozni, hanem hogy miként lehet apró-apró finomhangolásokkal 55 évesen egy új Szabó Győzőt megteremteni” – kezdte válaszában a színész.

„Ez van az edzéseimmel, az étrendemmel, talán a világnézetemmel, az olvasmányaimmal, mindennel. Persze vannak tulajdonságaim, amiket sajnos már gyökerestől nem tudok kitépni, legfeljebb törekedni rá. Itt van például a türelmetlenség, de nem feltétlenül a rossz értelemben, hanem magammal szemben is. (…) Most ott tartok, hogy foglalkoztatott színész vagyok, rengeteget dolgozom, ott van a család, megannyi munka és feladat. Még az is lehet, hogy megint kijövök talán egy kis kávézóval, mert ez érdekel: az emberekkel foglalkozás, az hogy, ki mit gondol, érdekel.”

„Hogy csináltad azt, hogy most itt tartasz: alkotsz, teremtesz, teljesen tudatosan élsz, és éppen újrafogalmazod saját magadat?” – hangzott az újabb kérdés.

„Nem úgy, ahogy a Rippel Feri csinálja, hogy a cél a 100 (az ismert artista 100 éves kort megcélzó életmódprogramjára utalt itt a színész – a szerk.). Én szeretném jó formában végigcsinálni. (…) Nem szeretnék, és nem is fogok megöregedni” – felelte Győző.

„Nem?” – jött az újabb kérdés. „Én úgy döntöttem” – válaszolta. „Úgy döntöttél?”

„Igen, igen. (...) És nekem nem kell szépészeti, nem kell semmilyen beavatkozás, plasztikai és egyéb, hanem azzal tartom magam karban, hogy a sportot nyomom. Azzal, hogy darabból darabba esve egyszerűen egy új dolgot megcsinálni, megszületni.”

„Lenulláztam magam többször már az életemben"

A színész arról is beszélt, hogy miért falta annak idején nagy kanállal az életet. „Nem az volt, hogy engem megerőszakoltak, engem nem a környezetem húzott be, egyszerűen ki akartam próbálni mindent. Mindent meg akartam kóstolni, meg akartam enni az egész világot, és megölelni. Egyszerűen bele akartam nézni, hogy ez mi. Lehet, hogy pont a vidéki gyerek, aki fölküzdötte magát a budapesti vagánnyá vagy az éjszaka császárává, ha úgy tetszik. És akkor ott van az az ember, aki eljut egy pontra. (…) Hogy már nem volt egy hétig, nem volt kettőig, nem volt fél évig, nem volt egy évig edzeni. Volt, amikor 106 kiló voltam...

Akkor ott ülsz, és pocakos vagy, már nem bírsz lehajolni, hogy megkösd a cipőfűződet. Horkolsz, éjszaka. Iszonyatosan nehéz minden. Izzadsz két lépéstől, és eljön az a pont, amikor az van, hogy na most akkor mit csinálunk? (…) Én ennél a pontnál úgy döntöttem, hogy inkább változtatok.

Nagyon nehéz volt nyolc hónappal ezelőtt az első edzés, a második edzés, a harmadik, az ötödik, a tizedik, aztán elkezdett minden flottá válni. És ezt megcsináltam sokszor. Megcsináltam akkor is, amikor kijöttem a kábítószerből. Megcsináltam az első válásom után is. Lenulláztam magam többször már az életemben. Voltak anyagi csődjeim, és valahogy mindig fölálltam. (...) Hogy mi ez az erő? Nem tudom. Fogalmam sincs. Tényleg nem tudom. Nem akarok egyszerűen csak elveszni vagy eltűnni” – magyarázta a színész.