Madame Tussaud történetét egykor barátja, Francis Hervé vetette papírra. Tele van színes anekdotákkal, de ezeket rajta kívül sok esetben senki sem erősítette meg. Az viszont tény, hogy szép kerek sztori rajzolódik ki az árva lányról, aki kitanulta a viaszszobrászat művészetét. Nemesek és uralkodók barátjává vált, majd emiatt kis híján kivégezték, hogy utána lefejezett hírességek szobraival mentse meg magát, és világhírűvé váljon.
Kis híján kivégezték
Anna Marie Grosholtz Strasbourgban született 1761-ben félárván, apja a fronton esett el. Anyjával Bernbe költöztek, aki egy svájci orvos, dr. Philippe Curtius házvezetőnője, majd felesége lett. A doktor az emberi test tanulmányozása miatt viaszszobrokat készített, amit a kislány ámulattal figyelt, és elsajátította készítésüknek minden csínját-bínját. A család később Párizsba költözött, ahol a hírességekről, többek közt a királyi családról készített szobraikat ki is állították, óriási sikert aratva. Marie 17 évesen alkotta első viaszszobrát Voltaire-ről, szabadidejében pedig a király húgát oktatta viaszfaragásra Versailles-ban. Közben mostohaapjától átvette az üzletet, és kicsi viaszbábukat is elkezdet készíteni – vitték is, mint a cukrot, dőlt a pénz. A francia forradalom kitörése után Robespierre, Marat és Danton polgártársak szobrai kerültek a panoptikumba, ő maga pedig a korábbi királyi barátsága miatt a guillotine alá. Már a haját is levágták, percei voltak hátra a kivégzésig, amikor kegyelmet kapott.
A királynő is őt akarta
Ezután egy „horrorisztikus” munkát bíztak rá: a guillotine alatt fejüket vesztett hírességekről kellett viaszarcokat készítenie, hogy azokat rúdra tűzve, Párizs-szerte bemutassák az embereknek. „Mutatványos vagyok, a halállal járok táncot a szórakoztatáshoz” – mondta állítólag ekkor. Marie 1794-ben, nem sokkal a mostohaapja halála után, szerelmes lett François Tussaud francia mérnökbe, aki feleségül is vette. Két fiuk született, Joseph és François. A család 1802-ben, Napóleon uralma elől Londonba költözött, vitték magukkal a viaszbábukat is – Marie saját darabjait és Curtius doktor örökségét is. Az ötlet az volt, hogy a viaszfigurákkal Anglia-szerte turnézik majd, és mivel addig hasonló kiállításokat az emberek csak Londonban láthattak, hatalmas volt az érdeklődés iránta, nem sajnálták a pénzt a belépőjegyre. A vándorkiállításnak gyorsan híre ment, és óriási sikerrel futott 30 éven át, hála annak, hogy az asszony mindig újabb és újabb figurákra cserélte a régi bábukat. A királyi család is segített neki abban, hogy a róluk készült viaszszobrok minél hitelesebbek legyenek: Viktória királynő például kölcsönadta Marie-nak a menyasszonyi ruháját, hogy pontos másolatot készítsen belőle a jelenethez, amiben a viasz Albert feleségül veszi a viasz uralkodónőt.
Saját birodalmat alapított
1835-re a gyűjtemény már akkorává nőtt, hogy szükségük lett egy állandó otthonra: ez lett a Baker Street-i Madame Tussauds. Ez költözött később a Marylebone útra, ami máig emblematikus központja a Madame Tussauds franchise-nak. Marie élete végéig aktív maradt, nyolcvanegy éves korában készítette utolsó szobrát, saját portréját, amely a világ számos viaszmúzeumában ma is látható. 88 éves korában álmában érte a halál 1850-ben. Az üzlet vezetését fiaira bízta. A szatirikus Punch magazin az alábbi szavakkal búcsúzott tőle: „Manapság senkit sem lehet igazán híresnek nevezni egészen addig, amíg meg nem jelenik Madame Tussauds sztárjai között a Baker Streeten.”
Kiemelt kép és fotók: Getty Images
