Wallis Simpson, a nő, aki Windsor hercegnéje lett, miután hozzáment ahhoz a férfihoz, aki a szerelmet választotta a kötelesség helyett, 1986. április 24-én halt meg életének 89. évében. A néhai VIII. Eduárd király amerikai özvegyét férje 1972-ben bekövetkezett halála után betegségek gyötörték, és utolsó éveit szinte egyedül töltötte párizsi otthonában, képtelen volt járni vagy elhagyni a szobát. Bár tiszteletben tartották férje kérését, és Wallist ő mellé temették, sőt a windsori Szent György-kápolnában tartott gyászszertartásán a királyi család magas rangú tagjai is részt vettek, a nevét még csak meg sem említették a szertartás során.
Wallis igazi közellenséggé vált a királyi családban, hiszen hírhedt szerepet játszott VIII. Eduárd lemondásában. A férfi azután döntött a trónról való lemondás mellett, hogy Stanley Baldwin kormánya közölte vele, nem vehet feleségül egy elvált nőt, ha király akar maradni. Eduárd a szerelmet választotta, ezzel viszont arra kényszerítette az öccsét, hogy VI. György néven lépjen a trónra. Ez pedig soha be nem gyógyuló családi sebet okozott.
Wallis és Eduárd fő jövedelemforrása a királyi juttatásból származott, amelynek mértékére mindig is panaszkodtak, hiszen túl alacsonynak tartották. Végül nem kaptak emelést, ezért Windsor hercege arra kérte feleségét, hogy vegyen vissza fényűző életmódjából. Wallis férje halála után pedig még kiszolgáltatottabbá vált, de Párizs vezetősége lehetővé tette számára, hogy jutányos bérleti díjért cserébe élhessen a Bois de Boulogne-i házban, amelyet férjével házasságuk óta közösen használtak. A hercegné végül mégis fogoly lett a saját otthonában, és ez nem kis részben francia ügyvédjének, Suzanne Blumnak volt köszönhető. Hugo Vickers történész 2011-ben megjelent könyvében elmesélte, hogy Blum lépésről lépésre hogyan bocsátotta el a hercegné angol ügyvédjét, majd a személyzetét: a séfet, a portást, a sofőrt és a fodrászt is. Fokozatosan száműzte azokat a barátokat is, akik látogatni szerették volna Wallist, arra hivatkozva, hogy a hercegné túl fáradt vagy túlságosan feldúlt lenne ahhoz, hogy lássa őket. A hercegnét sújtó érelmeszesedés zavaros időszakokhoz vezetett, ami miatt gyakran azt hallucinálta, hogy imádott férje még mindig él.
A hercegné 1972 karácsonyán kiesett az ágyból, és nem kapott megfelelő kezelést, annak ellenére sem, hogy jelentős fájdalmai voltak. Csak az új évben derült ki, hogy eltörte a csípőjét. Az akkor 76 éves asszonyt meg kellett műteni, de felépült, és végül képes volt bot nélkül járni. 1975 novemberében, négy hónappal 80. születésnapja előtt egy bevérzés következtében a hercegné egészségi állapota hanyatlani kezdett, amit francia ügyvédje a saját javára használt ki. Wallis gyakorlatilag roncsként tért haza a kórházból, mozogni sem tudott, később pedig már a beszéd is nehezére esett. Fájdalmában az ápolókhoz könyörgött, remélve, hogy „a Jóisten elviszi őt.” Az egyik ápoló így nyilatkozott: „Nagyon fájt látni, hogy az egykor nagyszerű hölgy, akit az egész világon csodáltak és ünnepeltek, aki bátorságot tanúsított, széles körben tiszteltek, szörnyű kínokat élt át.”
1978 tavaszára Wallis már nem tudott beszélni, és segítség nélkül alig tudott mozogni, ügyvédje pedig gondoskodott róla, hogy tovább mélyítse fájdalmát, és elvette tőle szeretett mopszait, Ginsenget és Diamondot arra hivatkozva, hogy megfertőzhetik őt. A hercegné soha többé nem látta őket. Ápolónője, Elvire Gozin, aki haláláig gondozta őt, később elmondta, hogy „egy nyomornegyedben halt meg”, és „fogoly lett a saját otthonában”.
A fodrászlátogatások megszűntek, a drága kencéket olcsó sminkre cserélték, az ágyneműje pedig egyre szakadtabbá vált. Bár ápolónője kétszer is megpróbálta figyelmeztetni Erzsébet királynőt, hogy Wallis milyen nehéz helyzetbe került, soha nem tudott kapcsolatba lépni vele. Amikor végül elhunyt, közeli barátja, Lady Diana Mosley azt mondta az utolsó éveiről, hogy azt az időszakot már nem lehetett életnek nevezni. „Örömmel hallom, hogy elhunyt. Már sok évvel ezelőtt meg szeretett volna halni” – tette hozzá.
Kiemelt kép: Getty Images
