A Freeszfe Egyesület által életre hívott rendezvénysorozat újabb állomásaként a legendás rendezővel ültek le beszélgetni. Szó esett a színészi tehetség változékonyságáról, a televízió lejtmenetéről, illetve a jó színház mibenlétéről is. A Magyar Televízió egykori főrendezője szerint a televíziózás már nem tündököl a régi fényében. „Nekem kimondott célom volt eljuttatni értékes dolgokat azokhoz a milliókhoz, akik nem jutottak hozzá kultúrához, színházhoz. Mára ez megváltozott. Amióta a televízió reklámból él, valahogy elvesztette a nagyságát. Mindenből sok lett, a soknak pedig velejárója, hogy elvész a nagyság. Van értékes tévé, de azt ma már meg kell fizetni.”
Szinetár Miklós 51 évig tanított a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, akkoriban még Főiskolán, ezáltal nagy tapasztalata van a tehetségek felismerésében. „A tehetség pillanatnyi állapot, főként a színészeknél. Jön, megy, és rengeteg minden befolyásolja, például a társadalmi igények vagy a hormonállapot. A színészsorsok úgy alakulnak, ahogy a társadalom igénye változik.” A Kossuth-díjas művész büszke arra, hogy több mint öt évtizedes tanári pályafutása alatt a növendékei túlnyomó többsége karriert tudott építeni. „Ha van ennek valami titka, akkor talán a sok beszélgetés – vélekedett Szinetár Miklós. – Mindig arrafelé terelgettem őket, amiben igazán jók voltak, mert az a legveszélyesebb, amikor azt csinálod, amihez nincs affinitásod. Illetve még egy dolog: az ifjúságnak mindig igaza van! Ha egy fiatalember lehülyéz, attól nagyon boldog vagyok” – tette hozzá nevetve.
Kazahsztáni sztárallűrök
Szinetár Miklós eddigi pályafutása során 14 ország 20 városában rendezett. „A jó színház mindig hic et nunc (itt és most – a szerk.), azaz jelenidejű. A különböző országok színészei nagyon különböznek egymástól. Egyszer például Kazahsztánban rendeztem, ahol az egyik színész hiányzott a próbáról. Megkérdeztem valakit, hogy miért nem jött el, erre az illető felháborodva azt mondta, hát biztos dolga volt. Más ország, más szokás.”
Kiemelt kép: Nagy Zoltán/fotocentral.hu