Most lett volna 90 éves, de nem érhette meg ezt a szép kort. Hangja, lebilincselő mosolya, örök eleganciája és a filmjei viszont örökre velünk maradnak.

Mielőtt lánya, Bács Kati felidézné a Bács család boldog és békés éveit, nem hagyhatja szó nélkül azt, ami édesapja utolsó éveiben történt. „Az édesapám, Táti – így hívtam – idős fejjel másodjára is megnősült. A fiatal felesége eltiltotta tőlem és a fiamtól, az unokájától, nem találkozhattunk vele, hiába hívtuk telefonon. A nő szólt bele, a következő alkalommal pedig már ő sem vette fel. Aztán elköltöztek apám régi lakásából, kerestem, de soha többet nem találtam meg őket.

Utólag tudtam meg – egy kórházi ápolónő jelentkezett nálam –, hogy apám élete utolsó heteit kórházban, egyedül, magányosan töltötte, és így is halt meg. Csak a nővér fogta a kezét

– fakad ki Kati.

Örkény István segítette

Kati, aki édesapja hivatását folytatta, erőt gyűjtve mesél tovább, és innentől igyekszik csak a szépre és a jóra visszagondolni – már csak azért is, mert szeretné Bács Ferenc emlékét méltósággal megőrizni. „Apám csodálatos színész, ember és édesapa volt. Imádtuk egymást, és rengeteg emlék fűz hozzá. Erdélyiek vagyunk, 13 éves koromig ott is éltünk.

Soha nem felejtem el az első biciklimet, amit tőle kaptam. Kék volt, mert fiút akart.

Aztán még egy emlék, egy kedvenc játékunk: az egyik oldalon bebújt az asztal alá, a másikon kimászott, az ölébe kapott, és összevissza puszilgatott, majd a homlokát a homlokomra tette. De ahogy mondtam, 13 éves voltam, amikor a Ceaușescu-rendszer diktatúrája elől a könyveinkkel és két ággyal áttelepültünk Magyarországra. Ennek is érdekes a története: Magyarországról kellett egy befogadó nyilatkozat, csak akkor mehettünk. Örkény István látta édesanyámat – Tanai Bella­ Erdély ünnepelt színésznője volt – az általa írt Macskajáték című darabban, ő adott befogadó nyilatkozatot.”

Szerelmesek voltak bele a nők

Ahogy a Bács család átjött Magyarországra, a színész szinte rögtön bekerült egy televíziós sorozatba. „Negyvenszázalékos férj volt a címe, ha jól emlékszem. Arról szólt, hogy apámat a válás után 40 százalékos gyerektartás fizetésére kötelezték. A sorozatot látva a hölgyek – 18-tól 80 éves korig – beleszerettek, azt gondolták, hogy a filmen látott történet igaz. Levelek ezreit kapta azzal, hogy vállalják apámat a gyerekekkel együtt.”

A válás nemcsak a filmben, de a színész életében is eljött. „Édesanyám hat évvel volt idősebb édesapámnál, miután rajongtak érte a nők, csinos, sármos volt, magas, mindig elegáns, minden bizonnyal rajongásuk nem maradt viszonzatlan. Ezt az édesanyám nem nézte jó szemmel. A válás után – mivel még tanultam, és édesapám jobban keresett – a bíróság apámnál helyezett el. Hányszor mondogatta: ’Kislányom, nekem egy feleségem volt, az édesanyád. Rajta kívül más feleséget nem tudnék elképzelni magamnak.’”

„Semmit nem örököltünk”

Ígérete ellenére megnősült, de előtte még megszületett az unokája. „A fiam nevét apámmal együtt találtuk ki. Öt nevet ő írt egy cédulára, öt nevet én egy másikra. A Bence volt az egyetlen, ami egyezett.

Apám imádta Bencét, gyakran jött hozzánk, mi jelentettük neki a családot.

Volt a fiammal is egy közös játéka: egy kabátban érkezett, aminek ’száz’ zsebe volt. Ahogy belépett, mondta: ’Bence, nézd meg, mi van a bal zsebemben, mi van a jobban!’ Túró Rudi volt benne, így tanította meg az irányokat. Ma már Bence felnőtt, fogszabályozó szakorvos lett, ami nem véletlen: édesapám agysebész akart lenni, csak az élet másfelé sodorta, viszont rengeteget beszélgettek erről.

Aztán elmaradtak apám látogatásai, a közös ebédek és programok, az utolsó éveiben pedig már nem is találkozhattunk vele. A felesége eltiltotta tőlünk, és ahogy hallottam, végül egy kórházban, magánosan hunyta le örökre a szemét. Az fáj a legjobban, hogy a beteg- és halálos ágyán nem lehettem mellette, nem foghattam én a kezét. És Bence sem. Nincs nap, hogy ne gondolnék rá. Most lett volna kilencvenéves, sajnos hét éve nincs már velünk.”