Bara Margit és Törőcsik Mari testvérként szerette egymást: „A legnagyobb kínjai közepette is meg tudtam nevettetni”

Hiába élt, Bara Margit színésznőként már nem létezett. A magyar film egyik legszebb színésznője, ikonikus arca egy politikai aljasság, egy szörnyűséges „merénylet” áldozata lett. Gyarmati Dezső felesége mellett kevesen tartottak ki, az egyikük Törőcsik Mari, az örök barát volt.

Első férjét, a színész Halász Gézát követve költözött Budapestre. Erdélyben csak a színházba járó ismerhették, Magyarországon viszont egyik napról a másikra avatták filmsztárrá. Alighogy leszállt a vonatról, már meg is kapta első filmszerepét a Ranódy László rendezte Szakadékban. Ezt követően Bara Margit több mint húsz magyar alkotás, köztük a Bakaruhában, a Zápor, a Láz, a Ház a sziklák alatt női főszereplője lett, de játszott külföldi produkciókban is. Darvas Iván, Görbe János, Szirtes Ádám, Kállai Ferenc, Koncz Gábor, Sinkovits Imre, Bessenyei Ferenc, Agárdy Gábor partnereként kivételes tehetségével, finom megjelenésével ragyogott a vásznon.

Egészen addig, amíg egy kegyetlen rágalomhadjárat ketté nem törte a pályáját. A kommunista elit eldugott vadászházakban zajló, vad orgiáinak női főszereplőjévé tette, mert egy igaz arc, egy értékes név, egy makulátlan tisztaságú ember kellett a fékevesztett tivornyáikhoz, amihez a színésznőnek a leghalványabb köze sem volt.

Két év Kolumbia

Halász Géza 1957-ben öngyilkos lett. A konyhában nyitotta meg a gázcsapot, miközben a felesége a szomszéd szobában aludt. A szörnyű kirakatpert és az azzal járó meghurcoltatását követően második férjével, az olimpikon vízipólós Gyarmati Dezsővel, az úszóbajnok Gyarmati Andrea édesapjával, két évre Kolumbiába költözött, a becsületét sértő itthoni befeketítést azonban később sem tudta lemosni magáról. Úgy érezte, életét és pályáját megpecsételte az alaptalan vád. Visszavonulását 1977-ben jelentette be. Halkan csukta be maga mögött az ajtót. Nem ítélkezett, nem szórt átkokat, nem tett szemrehányásokat. Elképesztő emberi tartást tanúsítva fordított hátat a pályának és egykori pályatársainak.

Egy soha be nem mutatott film

Gyönyörű, érzékeny tehetségű, csodálatos színésznő volt. Ma már mindenki így emlékezik rá. Mindenki, akivel dolgozott. Magyarországon soha be nem mutatott csehszlovák filmjében, az Éjféli misében a pozsonyi Nemzeti Színház vezető színésznőjével, Emília Vásáryovával játszott, akivel egy évvel később, 1963-ban a cannes-i fesztiválon borultak egymás nyakába. A szlovák színésznő ma is a legnagyobb elismeréssel beszél Bara Margitról, a film cseh rendezője pedig újabb szerepekkel kereste meg őt, de akkor már udvarias elutasításban részesült.

Tíz-egynéhány évvel ezelőtt, amikor a filmet DVD-n is forgalmazták Szlovákiában, Bara Margit egy súlyos agyvérzés után beszélni már nem tudott, de mindenki szavát értette. Gyarmati Dezsőnek kínáltam fel a DVD-t, hogy mindketten láthassák azt a filmet, amelyet egyikük sem láthatott soha.

Margit már lezárta a múltat. Nem szeretném, ha a film felzaklatná őt. És én sem szeretném fájdítani a szívemet

– mondta. Így aztán nem volt lehetőségem megajándékozni őket.

Bara Margitnak két igaz barátnője volt, akikkel élete végéig tartotta a kapcsolatot. Vígszínházi kolléganője, Tanai Bella volt az egyik, akire sorstársaként tekintett, hiszen ő is Erdélyből települt át Magyarországra. Budán laktak mindketten, de mivel Bara Margit meglehetősen zárkózott életet élt, házát a történtek után a legritkább esetben hagyta csak el, telefonon ápolták barátságukat. Meghosszabbított karokkal kapaszkodtak egymásba. Mindkettőjüket erős honvágy gyötörte, életük sötét fejezeteit éveken át elemezték-tárgyalgatták.

Teljesen bezárkózott

A másik barátnő Törőcsik Mari volt, aki testvéreként szerette Bara Margitot. A legendás színésznő sincs már közöttünk 5 éve. Betegsége idején is látogatta őt, ameddig látogathatta. „Én sztorizgattam, ő hallgatott. Értett engem. Mindent felfogott, de csak apró jelekkel, gesztusokkal, hangfoszlányokkal, arcrezzenésekkel válaszolt.

A vége felé már nem jutottam be hozzá. Volt egy erdélyi gondozónője, aki elárulta, csöngethet hozzá bárki, nem engedheti be. Ráparancsoltak, és ő nem tehetett másként. Így kint rekedtem.

Észrevettem, hogy ott áll valaki a függöny mögött, és figyel, nézeget kifelé, látja, hogy én vagyok ott, de a kapu nem nyílt ki előttem. Aztán már csak telefonon beszélgettünk Margittal. Illetve én beszéltem, ő csak hallgatott vagy nevetett. Mert a legnagyobb kínjai közepette is meg tudtam nevettetni őt” – mesélte Törőcsik Mari.

Kiemelt képek: Fortepan/Kotnyek Antal, Szalay Béla