Bár már hosszú évekkel ezelőtt véget ért közkedvelt vetélkedője, a Maradj talpon!, sokan emlékeznek rá. Ám az is előfordulhat, hogy újra képernyőre kerül.

Mostanában a hazai média egyik legforróbb témája a közmédia teljes átalakulása. Valószínűleg nem csupán a közéleti műsorok hangvételében, hanem a szórakoztató tévéműsorok háza táján is hatalmas változások várhatóak. Jól ismert régi klasszikusok visszatérése sem kizárt. A Story magazin olvasói egy szavazás alapján a legszívesebben a Maradj talpon! című vetélkedőből néznének meg új részeket.

Örülök, hogy még kilenc évvel az utolsó adás után is ilyen jó emlékeket ébreszt ez a barátságos kvízműsor az emberekben

– mondja Gundel Takács Gábor, aki nemrég nagypapa lett.

Óvatos duhaj volt

A tapasztalt kvízmester vezetésével közel 700 adás készült el. Nem tagadja, eleinte nem mert volna mérget venni ekkora sikerre. „Őszintén szólva, fogalmunk sem volt arról, meddig lesz érdekes egy olyan koncepció, ahol kinyílik egy csapóajtó, és leesik valaki. Sosem felejtem el, amikor az első adásban ez megtörtént, többen hangosan felsikoltottak a nézőtéren, és egy pillanatra megfagyott a levegő a stúdióban” – emlékszik vissza Gábor.

Két örökzöld kérdése van a pályafutásomnak, az egyik, hogy hova estek a játékosok a Maradj talpon!-ban, a másik pedig, hogy ki volt az igazgató az Áll az alkuban.

Néhányszor, például egy szilveszteri adás alkalmával, a kvízmester maga is kipróbálhatta az ominózus zuhanást. „Amikor az ember ott, fenn áll, és nem tudja, mikor nyílik meg alatta a talaj, a tarkóján elindul egy megszokhatatlan bizsergés. Ez egy természetellenes érzés – meséli a remek formában lévő Gábor. – De természetesen soha senkinek nem esett baja. Eleve jó néhány szűrön át kellett menniük előzetesen a játékosoknak, például kismamák, idősek vagy bizonyos súlyhatár felett lévők nem játszhattak.”

Ennek így kellett lennie

Gábor pályafutása egyik ékkövének tartja a közkedvelt vetélkedőt még akkor is, ha a köztévéből való távozása kilenc évvel ezelőtt nem volt éppen konfliktusmentes. Olyan körülményeket teremtettek a felettesei, hogy idővel nem maradt más választása, mint a távozás. „Nem fogok hazudni, a mai napig sajnálom, hogy így kellett eljönnöm. De hívő emberként muszáj abban hinnem, hogy ennek így kellett lennie. Azóta megannyi új lehetőséget sodort elém az élet, amelyek biztosan nem találtak volna meg, ha ott maradok – mutat rá. – Nyilván a történtek után bennem is voltak érzelmek és indulatok, de megtanultam, hogy ilyenkor nem szabad forrófejűen cselekedni. Mostanra pedig teljesen túl vagyok rajta.

Elég nagy baj lenne, ha még ennyi idő után is a sebeimet nyalogatnám, és azt mondogatnám, márpedig igazságtalanok voltak velem.

Abból nem sülne ki semmi jó.”

Ennek fényében nem is olyan meglepő, hogy azt is el tudja képzelni, egy napon visszatér a Maradj talpon! „Azt hiszem, lenne benne potenciál. De mielőtt bármibe is belevágnék, mindenképpen konzultálnék az egykori kollégáimmal arról, mit gondolnak, érdemes-e visszahozni a műsort. Egyelőre semmilyen megkeresés nem érkezett ezzel kapcsolatban” – szögezi le Gundel Takács Gábor.

Megérett a megújulás

Természetesen Gundi is izgatottan figyeli az állami médiában történő változásokat. „Őszinte leszek, nem tudom közömbösen figyelni azt, ami a köztelevízió­ban történik. 1983-ban én ott kezdtem a pályám, aztán sokáig – hol belsősként, hol külsősként – dolgoztam ott. Azt gondolom, hatalmas szükség lenne egy jól működő közmédiára – mondja határozottan. – Egy olyanra, ahol hiánypótló, ugyanakkor szórakoztató tartalmakat adnak, például olyat, mint az ATV-n futó Géniusz. Az elmúlt években elvétve készültek új műsorok. Remélem, ez megváltozik.”