Budapesten született 1905. augusztus 1-jén. Tehetsége, műveltsége és ambíciói hamar a színházi elit közelébe emelték. 1949–1956 között a Fővárosi Operettszínház igazgatója lett. Ez az időszak a világháború utáni újrakezdés ideje, amikor az operettszínpadoknak is igazodniuk kellett a szocialista kultúrpolitika elvárásaihoz.
Gáspár Margit az elsők között volt, aki dramaturgiai átgondoltsággal, új adaptációkkal emelte vissza az operettet a kulturális elitbe. Egyesek szerint legendás munkabírása mellett könyörtelenül céltudatos volt, mások szerint anyai gondoskodással terelgette a színészeket.
Honthy Hanna miatt átíratta az operetteket
1952-ben mutatták be a Fővárosi Operettszínházban a Luxemburg grófja új változatát, amelyben Honthy Hanna a korábban mellékszerepnek számító Fleury grófnőt alakította. Gáspár – felismerve Honthy színpadi súlyát – ezt a szerepet kibővíttette, hogy méltó módon a középpontba kerüljön.
Egy anekdota szerint Honthy a premier után így nyilatkozott: „Fleury eddig udvarhölgy volt – most ő ül a trónon.”
Honthy karrierjének egyik csúcspontja lett a Csárdáskirálynő 1954-es budapesti felújítása, amelynek sikerében kulcsszerepet játszott Gáspár. Honthy Hanna már túl volt a hatvanon, ezért a primadonnát, azaz Szilviát nem játszhatta el, ám egy izgalmas dramaturgiai húzással Gáspár Margit kérésére Békeffy István és Kellér Dezső teljesen átalakították Anhilte nagyhercegné szerepét. A karaktert átnevezték Cecíliára, új énekszámokat és jeleneteket kapott, és gyakorlatilag főszereplővé emelték.
Így született meg a Csárdáskirálynő grande dame figurája, amelyet Honthy személyére szabtak, és amely meghatározta az operett új értelmezését.
Egy nőnek köszönhette a karrierjét
Gáspár Margit életét számos homály és legenda övezi, de egy dolog biztos: nélküle nem születhetett volna meg az operett aranykora, amely Honthy Hannát ikonná, a Csárdáskirálynőt pedig halhatatlanná tette. Gáspár Margit nem élt rivaldafényben, de nélküle sosem gyúlt volna ki a lámpa.
Ilyen volt a Lári-fári a Csárdáskirálynőben Feleki és Honthy előadásában, íme!
Kiemelt kép: Fortepan/Szalay Zoltán
