A Família Kft. stábja – hiába ért véget 385 rész után 27 éve a sorozat – a mai napig rendszeresen találkozik. Legutóbb Dzsupin Ibolya és Sir Kati születésnapját, valamint Baranyi Laci bácsi visszatérését ünnepelték meg. A Gobbi Hilda-díjas magyar színművész hosszas betegség után csatlakozott a csapathoz.
„Ahogy megláttam Katit, Ibolyát, Csonka Bandit, elfogott a nosztalgia, visszatértek a régi emlékek, minden, amit együtt, egy nagy családként éltünk át… Az egész országot és a Földközi-tenger medencéjét bejártuk a forgatások alatt.
Hogy minél többet lássak a világból is, az íróknak adtam egy-egy üveg whiskyt, hogy kevés szöveget írjanak nekem, így a szabadidőmben a városokban is körbe tudtam nézni”
– emlékszik vissza nevetve.
Tűzijátékkal búcsúztatták
Laci bácsi sok filmben és annál több színdarabban játszott a pályafutása alatt. „Sok kis szerepet és főszerepet is kaptam az évek alatt, játszottam Kaposváron, Szolnokon, Pécsen, Kecskeméten és a Nemzeti Színházban is. Imádtam színésznek lenni! És nagyon sokat köszönhetek ennek a pályának, többek között a feleségemet is, Klárikát (Végh Klára táncdalénekes – a szerk.), akivel Rózsahegyi Kálmán színitanodájában ismerkedtem meg, és akivel 56 éve élünk boldog házasságban.”
Laci bácsi nem tagadja, az egyik legkedvesebb szerepe mégis a Família kft. nagypapájáé volt. „Rengeteg szeretetet kaptam miatta, emlékszem, egy szegedi forgatás után tűzijátékkal búcsúztattak minket. Sok-sok levél is érkezett a rajongóktól, amelyekre mindig válaszoltam.
Többen a nagyapjukként tekintettek rám, és két rajongóból azóta fogadott unokám lett, nekik még az esküvőjükön is ott voltunk.
Ők a mai napig meglátogatnak, legutóbb egy fotóalbummal leptek meg, egy összeállítással a szerepeimről. A betegeskedésem alatt is rengetegen hívtak, érdeklődtek utánam, amiért nagyon hálás vagyok. Ha valaki, akkor én elmondhatom, hogy szép öregkorom lett.”
Szeretni kell az életet
Laci bácsi gondolatai ma is a színpad körül forognak. „Még mindig a színházzal álmodom: lekésem a darabot, vagy elfelejtem a szöveget, vagy állva tapsol a közönség.
Ezt a szakmát nem lehet az ember énjéből kiradírozni.
Napközben pedig szelektálok, túl sok mindent összegyűjtöttem az életem során. Az unokámmal is igyekszem időt tölteni, nagyon jó a kapcsolatunk. Kamillát vittem magammal minden forgatásra, meg is fertőztem a szakmával… A Budapesti Metropolitan Egyetemre jár, és velem fogja az első riportját elkészíteni. Igyekszem a tudásom mellett az életszemléletemet is átadni neki: szeretni kell az életet… Én most, közel 100 évesen jövök rá, mennyit mérgelődtem és idegeskedtem feleslegesen. Pedig minden megoldódik, amikor eljön az ideje.”
Kiemelt kép és fotó: Olajos Piroska/fotocentral.hu
