Kóbor János özvegye, Deme Zsóka: „A lelkemben tátongó űrt szépen csendben kitöltötte a nagybetűs élet, de a szívemben mindig csak Mecky marad”

Kóbor Léna tizenhat éves múlt, a kamaszkor kellős közepén tart, de az édesanya ebből mit sem érez. Mint meséli, ő egy kimondottan szorgalmas gyerek, kitűnő tanuló, aki művészként is bontogatja a szár­nyait – a Gyöngyhajú lány musicalben ő játssza az egyik főszerepet. Nem mellesleg nem is lázadó típus.

Kölcsönös bizalom

Anya és lánya a szabadidejük nagy részét együtt töltik, futnak, edzenek, közös programokra járnak, sokat utaznak. Nekik ez természetes. „Azért törekszünk arra, hogy ne telepedjünk rá a másikra. Fontos a privát szféra – kezdi Deme Zsóka. – Léna sokat van a barátnőivel, és maximálisan megéli, kiélvezi a tinikorszakát. Anyaként egy szemernyi panaszom sem lehet rá. Mély bizalom alakult ki köztünk – de ez így van kis kora óta –, és őszintén mindent meg tudunk beszélni egymással. Sőt már nem csak én adok neki tanácsokat, sokszor ő segít át engem a problémáimon.” „Anya, mondd bátran, hogy barátnők vagyunk! Aki ismer minket, az tudja…” – ékeli közbe mosolyogva Léna. „Igen, ez így van – folytatja az édesanya. – Azért azt se felejtsük el, hogy bőven van gyakorlatom a nevelésben. Jól ismerem a tinikor csapdáit, buktatóit, és különösebben már semmin sem lepődöm meg – nevet fel. – Két felnőtt gyerekem is kirepült a családi fészekből, és csodásan megállják a helyüket az életben. Titike gyakorló jogász és édesanya, Martin pedig amellett, hogy élsportoló, kiváló fogorvos, tele nagy tervekkel és ambícióval. Lénával pedig különösen könnyű, mert egy nagyon okos, érzelmileg stabil és értelmes kis felnőtt vált belőle.”

„Rengeteg a tervem”

Kétségtelen, hogy Zsóka igazán erős nő és édesanya. És mint meséli, amennyire csak tud, igyekszik előre tekinteni. „Akkor vagyok nyugodt, ha körülöttem minden rendben van. Az üzletemben, a családomban, az otthonunkban – hangsúlyozza. – Az a filozófiám, hogy nekem kell a kezembe venni az életemet. Illetve az, hogy a problémákra igyekszem megoldandó feladatként tekinteni. Nem szabad a múlton rágódni, muszáj előre nézni. Ez persze nem azt jelenti, hogy a múlt nincs velem! Ott van, méghozzá minden pillanatban. Ettől még igenis tudok a jelenben létezni. És rengeteg tervem van, amiket szeretnék megvalósítani – teszi hozzá mosolyogva. – Ami még nagy változás, hogy már el tudok menni egyes programokra, még a társasági élet néhány eseményére is. A lelkemben tátongó űrt szépen csendben kitöltötte a nagybetűs élet, de a szívemben mindig csak Mecky marad.”

„Mindig velünk van”

Zsóka nem tagadja, a férje. Kóbor János elvesztése után nem volt egyszerű talpra állnia, és egyedül továbbnevelni Lénát. „Két év telt el a tragédia óta, és őszintén szólva ez az időszak rettentően megviselt. Még mindig vannak pillanatok, amikor elöntenek az emlékek. Főleg az esték, az éjszakák nehezek. Hiába vagyok fáradt – nem számít, mennyire volt sűrű a nap, mennyire terhelt le a munka és a háztartás –, még akkor is gyakran kavarognak bennem a gondolatok. De ezek már nem elszomorítanak, sokkal inkább erőt adnak nekem. Mint ahogy a lányomnak is – magyarázza. – Valahogy már másképp éljük meg Mecky hiányát. Természetesen minden áldott nap szóba hozzuk őt. Abból is látszik, hogy gyógyulunk, hogy vidám emlékeket is fel tudunk idézni, tudunk róla mosolyogva beszélni, és már nem önt el minket a szomorúság, akárhányszor rá gondolunk. Gyakran jönnek elő vele kapcsolatos sztorik, különösen akkor, amikor együtt van a család. Mecky mindig velünk van. És bizony sokszor nevetünk a régi vicces mondásain, tettein.”

Kiemelt képek: Fülöp Dániel/fotocentral.hu, Archív