Címlapsztori

Kóbor János özvegye, Deme Zsóka: „A hamvait egy varázslatos pillanatban a Balaton közepén engedtük el”

Az Omega legendás frontemberének felesége először szólal meg a tragédia óta.

Először nem akart megszólalni, miért döntött úgy, hogy mégis megteszi?
Deme Zsóka: Amikor a férjem elment, úgy éreztem, soha nem fogok tudni erről beszélni, és nem hittem, hogy ez valaha is változna. De nem kerülhetem ki. A megismerkedésünk óta a nyilvánosság előtt éltük az életünket, így kötelességemnek érzem, hogy megszólaljak. Mostanra pedig az idő is elérkezett rá. Múlt hét pénteken végső búcsút vettünk tőle…

Mi volt Mecky kívánsága?
D. Zs.: A Balaton. A bazilikai búcsúztatójához hasonlóan szintén szűk családi körben voltunk. A hamvait egy varázslatos pillanatban Balatonaligánál, a tó közepén engedtük el, amikor a víz tükrén a nap fehér gyöngyhidat font. Mecky egy szív alakú virágkoszorú és a fehér rózsáink kíséretében ment át rajta. Emlékek hosszú sora özönlött mindannyiunk szívébe, és úgy éreztük – ahogy az Omega egyik legkedveltebb dala mondaná –, a gyöngyhajú lány ölelte magához és vitte el ég és föld köze.

Négy hónap telt el a halála óta. Hogy van most?
D. Zs.: A rocktörténet korunk egyik legnagyobb művészét veszítette el, de nekünk ő egy szerető férj és édesapa is volt. A mindenünk, aki pótolhatatlan. A hiánya irtózatos sebeket hagyott maga után a szívünkben, lelkünkben. Szó sincs elengedésről. Minden percben, minden órában, minden gondolatunkban itt van, és itt is marad velünk örökre. Köszönöm azt a közel 18 gyönyörű évet, amit együtt tölthettem ezzel a csodálatos emberrel, aki műveivel – nem is akárhogyan – beírta magát a rocktörténelembe, a legnagyobb alkotását pedig itt hagyta nekem, ő Lénácska.

Hogy emlékszik az utolsó napokra?
D. Zs.: Olyan ritkán adatik meg, hogy szeretteink mellett lehetünk a végső percekben. Hálás vagyok, hogy én ott lehettem, és foghattam a kezét, amikor elment. Szeretném megköszönni azt a többhetes, emberfeletti küzdelmet, amit az orvosok és az ápolók tettek, ennél jobban emberért nem küzdhettek. Az embereknek is köszönöm, hogy a legnehezebb hetekben velünk együtt dobbant a szívük, együtt imádkoztunk, és hogy éreztetik, a fájdalmunkban sem vagyunk egyedül. Azóta is mérhetetlen szeretet övez minket, és ez segít a túlélésben. Mert most nem megéljük, hanem túléljük a napokat.

Egyik nyughelye a Bazilika, a másik a Balaton (Fotók: Archív)

Miért pont a Bazilika lett a másik nyughelye?
D. Zs.: Minden egyes döntésnél, amit sokszor átgondoltam, a legfontosabb az volt, hogy Mecky, a család és az emberek kérését is teljesítsem. Ehhez óriási lelkierőre volt szükségem nekem és Lénának is. Életútjában és munkásságában is egyre gyakrabban fedezhettük fel, hogy közelebb került a szakrálissághoz. Ezt bizonyítják a templomi koncertsorozatok, lemezek, és hogy nagyon fontosnak tartotta, hogy Isten előtt is megpecsételjük a szerelmünket. Ezt az utat akartam folytatni azzal, hogy az egyik végső nyughelye a Szent István-bazilika lett. Ő nem kérhette magának, hogy oda kerülhessen, annál sokkal szerényebb volt. De szerintem Kóbor Jánosnak méltó helye van a Bazilika altemplomában, a Nemzet Nagyjai között. Szinte hallom, ahogy azt mondja: „Jó kis csapatban vagyok.”

Ott bárki meglátogathatja?
D. Zs.: A látogatásokat illetően szigorú szabályok vannak a Bazilikában, de mindenképpen ki fogunk jelölni olyan időszakokat az évben, amikor a nagyközönség is beengedést nyerhet. Ezt természetesen tudatjuk majd mindenkivel. Sajnos ezek hosszadalmas folyamatok. A Bazilikában az Omega miatt az „O” betű részlegében emlékezhetünk rá. Minden ember máshogy éli meg a gyászát, de azt hiszem, a csodálatos templom csöndes hűvösében közelebb érezhetjük magunkat hozzá.

Készül emlékmű is?
D. Zs.: Készülnek szobrok formájában, amik azokon a helyeken lesznek felállítva, amiket imádott. Például a Balatonon és Bátaszéken, ahol a gyerekkorát töltötte a nagyszüleivel. Ezek lesznek azok a kegyhelyek, ahol bárki bármikor leróhatja tiszteletét és kegyeletét, ahová ellátogathatnak és megemlékezhetnek róla. Külön köszönetet szeretnék mondani Trunkos Andrásnak, aki nemcsak az Omega menedzsereként, hanem családunk barátjaként most és mindig is a férjem, az Omega és a családunk mellett állt. Rá mindig számíthattunk. Amit ember megtehet, ő megtette, és a szeretetével is támogatott minket.

Lénácska a szüleivel (Fotó: Archív)

Hisz benne, hogy még találkoznak?
D. Zs.: Ha valaha bárki is kételkedne, mi bizonyosak vagyunk, hogy itt van körülöttünk. Ilyen nagy ember nem tűnhetett el, az ő energiája csak átalakult. Hálás vagyok, hogy megüzente nekünk, hogy még mindig itt van velünk. A zseniális elméjére jellemzően ezt többször is tisztán, félreérthetetlen jelekkel, nyilvánvalóan tudatta. Mindig is az univerzumot kutatta, érdekelte a világ keletkezése, a tudományos kutatások, az energiák áramlása és átalakulása. Rengeteg kérdése volt, és ahogy imádott lánya, Lénácska fogalmazott: „A Papa most már mindent tud és mindent ért.”

Kiemelt kép: Fülöp Dániel

A Story magazin friss számát keresse az újságárusoknál!

Megjelent a Story Sztárdiéta különszáma!

A Story tavaszi különszámát keresse az újságárusoknál!