Bár 1915. április 20-án egy kisnemesi családban született, így kényelmes élet várhatott volna rá, ő azonban más utat választott. „Először a Testnevelési Főiskolára akartam menni. Jó tornász voltam, és arra vágytam, hogy olimpián eljátsszák miattam a magyar himnuszt. Hetedikes gimnazista koromban álltam elő azzal, hogy színész leszek” – mondta Szeleczky Zita, aki még csak elsőéves volt a Színművészeti Akadémián, amikor felfedezte a filmipar. „Maga is a sátán szolgálatába állt! Elengedem, de azzal, hogy visszajön, és elvégzi az Akadémiát!” – mondta neki tanára, Ódry Árpád. Szeleczky betartotta az ígéretét, visszament, pedig elképesztő sikerei voltak. 1936 és 1944 között 27 film, a Nemzeti Színházban pedig 40 darab főszerepét játszotta el.
A színésznő 1940. június 8-án feleségül ment Haltenberger Gyula gépészmérnökhöz, de a házasság nem indult jól, Szeleczky TBC-s lett, gyötrelmes gyógykezelések után férje Galyatetőre, egy úttörőházba vitte, ahol hónapokig élt mindenkitől elzárva, villany nélkül. 14 hónap telt el, amíg újra közönség elé állhatott. Házassága eközben megromlott, különváltak, bár férje ezután is két egybenyitott lakást bérelt neki és családjának a gellérthegyi Serleg utcában, ami az utolsó budapesti otthona volt. A háború éveiben a hadikórházakat járta, hogy sebesült katonáknak énekeljen, szavaljon. A bakák a „nemzet kishúgának” nevezték. Emiatt aztán menekülnie kellett a szovjetek elől. Az országot 1945 márciusában hagyta el. Haltenberger Gyula, hogy segítse Szeleczky és családja menekülését, elhíresztelte, hogy felesége külföldön öngyilkos lett. A lapok címlapon hozták a hírt. A látszat miatt, a színésznő ismeretlen hollétére hivatkozva, el is vált tőle, de valójában titkos levelezést folytattak, és Haltenberger követte őt Buenos Airesbe. Kapcsolatuk baráti maradt, a férfi élete végéig komoly támaszt nyújtott volt feleségének az emigrációban.
Éljen a királyné!
Olga volt az eredeti neve, a Zitát végül 1916-ban, a koronázás évében az utolsó magyar királyné tiszteletére kapta.
Kiemelt kép: Archív
