Hazai sztár

Baranyi László: „Úgy érzem, ez az utolsó nyaram”

Nemrég ünnepelte 96. születésnapját a Família Kft. egykori Szép nagypapája. Persze a nehézségek őt sem kerülték el, az elmúlással azonban most először kellett szembenéznie.

Korábban többször is említette, hogy egy életen át elkerülték a betegségek. Ezzel szemben most számos egészségügyi problémával kellett megküzdenie. Mi történt?
Baranyi László: Való igaz, hogy 93 éves koromig legfeljebb kívülről láttam a kórházakat. Aztán jött a koronavírus-járvány, majd kétoldali tüdővizenyőm lett, öt nap alatt tizenöt kilót fogytam, elestem, betörtem a fejemet, megműtötték mindkét térdemet, influenzás lettem, és kétszer ­sztrókot kaptam. Lelkileg nagyon nehéz volt feldolgozni, hogy kiszolgáltatott helyzetbe kerültem, ápolásra szorultam. Bevallom, komolyan elgondolkoztam azon, hogyan tovább, ennyi idősen egyáltalán fel fogok-e épülni. Igyekeztem nem elveszíteni a hitemet, mert bár 96 évesen nem vagyok mai darab, de még rengeteg elintéznivalóm van.

A sorozatos megpróbáltatások közül mivel volt a legnehezebb megbirkóznia, szembenéznie?
B. L.: A sztrók viselt meg a leginkább. Az elsőnél csak az arcom bénult le egy időre és az ujjaim zsibbadtak, a második viszont sokkal félelmetesebb volt. Otthon voltam, a feleségemmel néztünk egy focimeccset, és éppen azt ecseteltem neki, hogy milyen szélesek a futballkapuk. A mondat végét már nem tudtam befejezni. Ő csak nézett, azt hitte hülyéskedek, és megint ugratom valamivel, aztán látta, hogy ez bizony nem tréfa. Egyből ugrott, hozott egy pohár vizet meg egy görcsoldót, aztán bevitt a kórházba, ahol rögvest kezelésbe vettek.

Ők tudják, mi a hosszú, boldog házasság titka (Fotó: Olajos Piroska/fotocentral.hu)

Most hogy van?
B. L.: Megvagyok, köszönöm, de azért érzem, hogy már sokkal lassabb, gyengébb vagyok. Vérhígítót szedek, illetve egy speciális készülékkel vizsgálják a szívemet a nap 24 órájában, ugyanis sokszor rakoncátlankodik a vérnyomásom.

A felesége hogyan viseli a történteket?
B. L.: Hősiesen! Klára nagyon erős asszony. Már ő maga is kétszer szembenézett az elmúlással. Egyszer, amikor a kislányunk születésekor eklampsziát, azaz a magas vérnyomással járó súlyos rángógörcsöt kapott. Senkinek nem kívánom azokat az órákat, csak az orvosok gyors reakciójának köszönhető, hogy a feleségem életben van. Az utolsó pillanatban kapták ki a hasából a kis Zsuzsikánkat, majd nyolc vérátömlesztést kapott, és elektrosokkolták az agyát. Utóbbi sajnos azzal járt, hogy nem emlékezett a kislányunkra, pontosabban a születésére és az azt megelőző órákra, úgyhogy kénytelen voltam én magam elmesélni, milyen szörnyűségeken ment keresztül. A második megpróbáltatást évtizedekkel később élte át. Gyakorlatilag belobbant az agyában a szülés után kiégetett rész, és epilepsziára hajazó rohamot kapott. Otthon néztük a tévét, elkezdett összevissza beszélni. Olyan volt, mintha a szemét belülről nyomták volna kifelé. Azonnal hívtam az orvosokat, bevitték a kórházba, majd a kivizsgálások után egyből megkezdték a gyógykezelését. Az azóta eltelt húsz évben szerencsére egyetlen rohama sem volt, ő teljesen jól van, most leginkább én betegeskedem.

Meg fog gyógyulni! Sok terve van még, és a családja, a szerettei, a rajongói is számítanak önre.
B. L.: Igen, tervem az van, csak időm nem tudom, mennyi akad. Úgy érzem, ez az utolsó nyaram. Mindenesetre az megnyugtató, hogy már elrendeztem a végrendeletemet. Mindent a lányunkra írattunk a feleségemmel, Zsuzsika az egyetlen örökösünk. Az ő, valamint az unokánk, Kamilla biztonsága, boldogsága a legfontosabb számunkra.

Lányukkal és unokájukkal (Fotó: Olajos Piroska/fotocentral.hu)

Aki ugye már nem is olyan kicsi. Jól tudom, hogy most érettségizett?
B. L.: Úgy bizony! Még a világháborúban sem imádkoztam annyit, mint most érte! (nevet) Korábban balettozott, tornázott, táncolt, szavalt, énekelt. Most a médiában szeretne majd elhelyezkedni, de egyelőre a továbbtanulásé a főszerep.

Reméljük, még önre is sok-sok év vár! Bár az nem hagy nyugodni, amit az előbb mondott, hogy úgy érzi, ez az utolsó nyara…
B. L.: Most mit mondjak, drágám? 96 éves vagyok, 61 évet töltöttem a színpadon, 55 éve vagyunk házasok a feleségemmel, van egy gyönyörű lányunk és egy fantasztikus unokánk. Mit kívánhatnék még az élettől? Rengeteg csodában volt részem, én már elégedetten távozom, ha eljön a búcsú ideje.

Kiemelt kép: Nagy Zoltán/fotocentral.hu 

A STORY LEGFRISSEBB SZÁMÁT KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Megjelent a Story Sztárséf különszáma!

Még kapható a Story téli különszáma!

Kövess minket az Instagramon is!