Jókedvből nem volt hiány aznap, amikor délutáni programjukra elkísértük anyukát és lányát. Folyton csacsognak, rejtély, miről tudnak ennyit diskurálni… A kettőjük közt lévő összhangért sokat dolgoztak, és féltett kincsként őrzik. Már most alig várják, hogy beköszöntsenek a forró nyári napok, amikor esténként a szabadban sétálgatva órákig beszélgetnek majd a csillagos ég alatt. Számukra ez az álomprogram.
Nem akar elköltözni
A tizen-huszonéves lányok általában alig várják, hogy „sátrat bontsanak”, és elhagyják a szülői házat, igyekeznek új, önálló életet kezdeni. Nem így Nina, aki élvezi, hogy még mindig a szüleivel és az öccsével lakik egy fedél alatt. „Nekem ők jelentik az otthont, a nyugalmat, és nem érzem tehernek, hogy együtt élünk. El sem tudom képzelni, hogy saját lakást tartsak fenn. Hihetetlenül megnyugtató, amikor egy fárasztó egyetemi nap után hazamehetek, és anyával beszélgethetek – mondja a jogi egyetem padjait koptató Nina. Azt is elárulja, ő a kamaszkori dackorszakot is kihagyta, sohasem lázadt a szülei ellen, sőt még mélyebb lett a viszonya az anyukájával. – Nekem ő a lelki társam. Bármi történik velem, elsőként vele osztom meg, napi szinten órákat tudunk beszélgetni.”
Pékségben dolgozik
Nina gyönyörű fiatal nővé érett, és már tiniként fotómodelleket megszégyenítő képek készültek róla, az anyukáját pedig hamar megtalálták a rosszindulatú megjegyzések: a lányát idejekorán beszippantja majd a művészvilág, és elkallódik. Nos, ennek épp az ellenkezője történt. Nina otthon él, az édesanyja a lelki társa, jogi egyetemre jár, és az iskola mellett egy pékségben dolgozik az önálló jövedelméért. „A kulcs az együtt töltött idő. Én abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy ’csak anya’ lehettem. Soha nem hagytam ki munka miatt egyetlen egy edzést, meccset, táncpróbát, fellépést, anyák napját és még sorolhatnám. Ezek a pillanatok nem visszahozhatók, megismételhetők. Volt olyan nap, hogy száz kilométert autóztam, hogy minden gyerekemet eljuttassam a délutáni programjára, majd összeszedjem őket. Nem bíztam bébiszitterre a gyerekeket, még ha olykor hiányzott is, hogy dolgozzak.”
Őrzi az anyaillatot
Timi és Nina számos közös programot szervez. „Együtt járunk edzeni, és míg korábban ebben én segítettem Ninát, most ő segít nekem. Sok időt töltünk a szabadban kutyasétáltatással, vásárolgatunk, és órákig tudunk kávézni, megbeszélni közben a világ nagy dolgait az életet, jövőt” – meséli a büszkén. Nina hozzáteszi, még a ruháikat is cserélgetik. „Nekem anya a nagybetűs nő. A mai napig emlékszem, milyen parfümöt használt, amikor kicsi voltam, és ha valahol megérzem, az számomra az anyaillat. Előttem van, ahogy a csoda szép ruháiban játszott velem türelmesen, kedvesen. Én is olyan anya szeretnék majd lenni, mint ő, és továbbadni a saját gyerekeimnek azt a sok szeretetet, családi összetartást, amit én kaptam. A testvéreimmel soha nem éreztük, hogy bármelyikünket jobban szeretnék, mindannyian megkaptuk a kellő figyelmet, szeretetet és foglalkozást. Ha csak ennek a felét meg tudom csinálni, már én is büszke anya leszek” – mondja Nina.
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
