A velencei EFOTT Fesztiválon beszélgetett ByeAlexszel munkatársunk, akkor a rá jellemző őszinteséggel beszélt arról, mennyire gyűlöli az öregedés gondolatát. Kíváncsiak voltunk, vajon mit szólnak az énekes kijelentéséhez azok a hazai előadók, akik évtizedek óta zenélnek a színpadon, és idősebb korukban sem vonultak vissza. Előre szólunk: heves, egyben vegyes reakciókat kaptunk.
Nagy Feró:„Ő fogja megmondani, ki tehetséges?”
Alex szavai a 76 esztendős énekest szíven ütötték. „Hál’ istennek, fiatalkoromban sem balf***oskodtam, és most sem érzem úgy. Hogy is hívják a fiatalembert? Bye-bye Alex? Azért kell így mondani a nevét, mert nem is értem, miről beszél. Mi az a mű, amit ő csinált? Hogy sztárt csináltak belőle, azt a televíziónak köszönheti, de egyáltalán hogy merészel az idősebb kollégákról megszólalni? Majd akkor tegye, ha ő írta az István, a királyt, a Beatrice vagy az Omega szövegeit… Én soha nem mondtam még rosszat fiatal kollégákról sem. Amit eddig ő lerakott az asztalra, az egy műanyag, saját magát sem látja igazából. Semmit sem csinált, és a szájára veszi az idősebbeket? Majd ha ő írja az Anyám tyúkját, akkor esetleg. Nincs más választás, vissza kell szólnunk a műanyagoknak, mert különben uralkodni fognak rajtunk. És ő fogja megmondani, ki tehetséges, vagy nem…” – reagált hevesen a Kossuth-díjas énekes, aki jövőre ünnepli karrierjének 60. évfordulóját.
Charlie: „Zsűrizgessen csak…”
A Jég dupla whiskyvel és a Nézz az ég felé legendás előadója tömören reagált az énekes szavaira. „Ki az a ByeAlex? Kérdem én, ki az a ByeAlex? Nem érdemes foglalkozni vele, zsűrizgessen még vagy húsz évig, mást nem tudok mondani” – zárta rövidre az énekes, aki közel hat évtizede megkerülhetetlen alakja a hazai zenei életnek.
Pál Éva: „Fiatalon nem ezen gondolkodtam”
A Neoton Família egykori sztárja szerint a fiatal énekesnek szíve joga úgy dönteni, hogy idősen nem akar már a közönség elé állni. „Bevallom, fiatal koromban nem gondolkodtam azon, mit keresnek az idősek a színpadon. És most gyakorlóként mondom, hiszen hetvenéves elmúltam, néha az a havi egy-két koncert is túl sok. Úgy érzem, nem tudom azt a teljesítményt nyújtani, amit elvárok magamtól, holott a színpadon mindig úgy érzem magam, mint harminc évvel ezelőtt, csak épp a tükörképem mutat egészen mást. Annak idején letáncoltam a színpadot, de ha most is megtenném, három napig talpra sem tudnék állni. De erre is van megoldás: régóta táncosokkal lépek fel.”
Delhus Gjon: „Én is nagyszájú voltam”
A több mint negyven éve pályán lévő zenész megértőbb volt fiatalabb kollégájával. „Huszonévesen én is erőseket mondtam, én is nagyszájú voltam, fiatalon könnyéden megy minden, nincsenek akadályok – legyint az énekes, és hozzáteszi: – Ez egy ilyen öntelt érzés, ami mindenkit a hatalmába kerít. Ebben a korban azt hisszük magunkról, mindenki felett állunk. Akárcsak mint John Lennon, amikor annak idején azt mondta a bandájáról, a Beatlesről, hogy híresebbek Jézusnál.” Gjon annyiban egyetért Alexszel, hogy egy zenész valóban negyvenéves korában van a csúcson, de ez még nem azt jelenti, hogy később véget kell vetni a karrierének. „Ha valaki jól csinálja, jó a kiállása, megmarad a hangja, tud újat mutatni a közönségének, akkor továbbmegy, és nem áll meg. Lehet, Alex már tudja, hogy ötvenévesen nem tud majd semmit. De ha azt hiszi, hogy mondjuk, ötvenévesen öreg trotty lesz, akkor ismerkedjen meg velem – teszi hozzá nevetve. – Azt is gondolom, hogy egy művész magától sosem tudja, mikor kell megállnia. Arra ott a menedzser. Nem beszélve a közönségről, akik jobb esetben nem felejtenek el. Nekik az a fontos: ott voltál-e mellettük, megénekelted-e az életüket. Ha a közönség hisz benned, kitart melletted.”
