Rácz-Gyuricza Dóra: „Többen írták, három hónapos anyaként ne osszam már az észt”

Természetes szülésre készült, végül császározni kellett. Hogy a lehető legjobban felkészüljön az ezt követő időszakra fizikailag és legfőképp lelkileg, megpróbált utánaolvasni az interneten, de ott a szakirodalmon túl kézzelfogható megoldást vagy megnyugtató tanácsot nem talált. Mint ahogy arról sem kapott információt, mit változtat majd a babájuk érkezése a házasságukon, vagy hogy miért is fáj annyira az, amit a szülés utáni hetekben a tükörben lát. Úgy érezte, minderről beszélni kellene, és ha más nem teszi, akkor majd ő!

„Egy anyuka miatt is megérte volna”

A segítő szándék vezérelte, hátha a tapasztalatai majd megkönnyítik más kismamák dolgát. Épp ezért végtelenül őszintén, tabuk nélkül beszélt az elmúlt hónapok mindenfajta megpróbáltatásáról. De hogy emiatt – még a videó megosztása előtt – támadni fogják, még őt is váratlanul érte. „Meghirdettem a workshopot, és még aznap eljutott hozzám a hír, hogy több tízezres követőtáborral rendelkező influenszer anyukák írják az oldalukon, mégis mit képzelek magamról – ’három hónapos anyaként ne osszam már az észt az anyaságról!’ Természetesen név nélkül, csupán ’celebanyukaként’ említettek. Mindezt úgy, hogy a videó még elérhető sem volt, egy képkockát nem láttak belőle, nem tudták, miről beszélek. Borzasztó rosszulesett, pláne, mert hír lett belőle. Egy pillanatra meg is fordult a fejemben, hogy ezután ki sem teszem – magyarázza Dóri. – Jenő mondta, hogy ne butáskodjak, rengeteg munkám van benne, semmi ártót nem mondok, sőt őszintén beszélek a kényesebb témákról is, és ha csak egy anyuka azt érzi majd, miután megnézte a videót, hogy nincs egyedül, már megérte. A tesóm is nagy erőkkel győzködött, osszam meg, végül így tettem.”

„Nehéz volt, amikor eljöttünk a kórházból”

Fontos leszögezni, Dóri nem tanácsokat osztogat, hanem a saját élményeiről mesél kendőzetlenül. „Szó sincs arról, hogy bárkinek én akarnám megmondani a tutit, mint ahogy azt sem gondolom, hogy négy hónap után már mindent tudok az anyaságról. Mi több, az első pillanattól kezdve tele vagyok kérdésekkel, amikre nem kaptam választ, mert vagy túl prűd volt az orvos ahhoz, hogy a testem változásáról kérdezzem, vagy nem találtam semmi használhatót a neten. És sokkal könnyebb lett volna ezt az első négy hónapot is végigcsinálnom, ha tudom, nem vagyok egyedül, és ha valaki más tapasztalatait hallgatva, olvasva leszűrhetek némi tanulságot. Pontosan emiatt döntöttem úgy, majd én beszélek arról, mennyire nehéz volt, mikor eljöttünk a kórházból, és hirtelen ráébredtem, onnantól boldogulhattunk egyedül egy újszülöttel. Tudom, így működik a szülővé válás, de attól még az ember lánya tele van kétellyel, bizonytalansággal ebben az új élethelyzetben, de ezt nem mondja senkinek, mert a végén még rossz anyának bélyegzik, vagy megkapja, minek szült. Hát nem borzasztó ez? Ilyen mélységű kérdéseket érintek a másfél órás videóban.”

„Jelképes összeg”

A visszajelzések pedig magukért beszélnek. Több százan írtak Dórinak, mennyire hasznos volt a kitárulkozása. De akad közöttük olyan is, aki csak azért vette meg a tartalmat, hogy kritizálhassa őt, végül megváltozott a véleménye. „A kezdeti rossz­indulatú megjegyzések után elképesztően jó érzés volt sorra kapni a köszönő üzeneteket. Egy csomó édesanya vette fel velem a kapcsolatot, amiért nem lehetek elég hálás. Amit még fontos megjegyeznem, hogy két okból kértem egy jelképes összeget, 4000 forintot a megnézésért: egyrészt hogy elkerüljenek a trollok, akik ha már mindenképpen szidni akarnak, legalább fizessenek érte, illetve mert komoly, többhetes munkám volt benne. Szóval nem ebből akartam meggazdagodni – mondja mosolyogva. – Segíteni szeretnék azoknak, akik úgy érzik, elakadtak, vagy csak egyedül érzik magukat. ­Velem is nem egyszer megtörtént, megtörténik, ezért is elengedhetetlen, hogy legyen egy igazán összetartó közösség, ahol merünk tabukat döntögetni.”

Kiemelt képek: Archív, Borzi Vivien