Hazai sztár

Bódi Sylvi: „Bedarált a hullám, és majdnem megfulladtam”

A modell igazi világutazó, aki az elmúlt tíz évben hatalmas személyiségváltozáson ment keresztül. Tizenkét évvel ezelőtt hagyta maga mögött a zajos fővárost, és meg sem állt Indonéziáig.

Nemcsak a mesés szigetvilágot, de ­önmagát, legbensőbb vágyait és félelmeit is ­megismerte Sylvi, aki teljesen új ­emberként tért haza az Indiai-óceán ­partjáról.

„Nem esett jól visszatérni a celebvilágba”

Ásóra és kapára cserélte a szörf­deszkáját a modell, aki másfél évvel ezelőtt költözött haza az istenek szigetéről. „Pár évvel ezelőtt még azt hittem, hogy Balin fogom leélni az életemet, de a koronavírus-járvány közbeszólt, így kénytelen voltam hazajönni. Jelenleg vidéken, egy Balaton-parti faluban élek, ahol veteményest, gyümölcsöst gondozok. Később állatokat is szeretnék tartani – tyúkokat, fürjeket és kecskéket nevelni. Szeretek elvonultan, csendesen élni, nem véletlen, hogy már jó ideje magam mögött hagytam a városi életet – mondja Sylvi, aki huszonegy éves volt, amikor szülővárosából, Debrecenből Budapestre költözött. – Akkoriban nagyon élveztem a pezsgést, a bulikat és a nagyvárosi életet, huszonnyolc évesen viszont elkezdtem utazgatni, világot járni, és szörfözni, ahol csend és nyugalom vett körül. Néha hazalátogattam, de a szeretteimmel és a barátaimmal való találkozást leszámítva nem esett jól visszatérni a zajos városba, sem pedig a celebvilágba. Ezért is költöztem vidékre. De sosem tervezek előre, hisz nem lehet tudni, mit hoz a holnap.”

„A zajban nem halljuk meg a lelkünk hangját”

Csak az kerülhet igazán közel önmagához, aki képes eltávolodni a világ zajától – így érzi a modell. „Balin ismertem meg igazán önmagamat. A zajban ugyanis nem halljuk meg a lelkünk hangját, azt, hogy kik vagyunk, milyen félelmeink vannak, mit akarunk az élettől. A rohanásban nem tudunk befelé figyelni, viszont ha elvonulunk, a csendben rálelhetünk önmagunkra. Nekem az óceán volt a legnagyobb tanítómesterem. Türelemre, tiszteletre és alázatra tanított. Amikor elkezdtem szörfözni, azt hittem, hogy már mindent tudok, de miután bedarált a hullám, odavágott a sziklához, beszakadt a fejem, elájultam, és majdnem megfulladtam, rájöttem, hogy fejet kell hajtani a természet előtt, mert a hullámok hátán mindenki egyenlő. Én is sok mindent átértékeltem az elmúlt tíz évben. Hatalmas személyiségváltozáson mentem keresztül, a szörfnek köszönhetően pedig jobb emberré váltam, szerényebb lettem, és már nem dacolok, hanem hálás, elégedett és békés vagyok!”

 

„A férfiaknál a pénz a mutogatás tárgya”

Míg korábban a reflektorfényben sokszor hazugok és álszentek között élte az életét, addig ma már igyekszik elvonultan és őszintén élni. „Sajnos a környezetemben, pláne a média világában sokszor tapasztaltam már a kétszínűséget, az áskálódást, amire viszont egyáltalán nem vagyok kíváncsi. Talán ez vezetett ahhoz is, hogy elvonuljak. Minél több időt töltöttem el különböző szigeteken, annál nagyobb szakadékot éreztem a két világ között, amikor hazajöttem. Ma már egyszerűbb, őszintébb, igazibb életre vágyom! – vallja be Sylvi, aki a párkapcsolatok terén is hasonló nézeteket vall. – Olyan férfi mellett képzelem el a jövőmet, aki érdemes rá, hogy komolyan vegyem, és hozzám hasonló értékrenddel bír. A legtöbb férfi ugyanis a nőkhöz hasonlóan kifelé él, csak náluk a pénz a mutogatás tárgya. Hogy milyen autóval jár, milyen órája van…”

Kiemelt kép: Smagpictures

A Story magazin friss számát keresse az újságárusoknál!

Megjelent a Story őszi különszáma!