Udvaros Dorottya évek óta és igen aktívan küzdött a Fertő tó megmentéséért. Több akció és reményt adó apróbb sikerek után végre az első igazán komoly eredményről boldogan számolt be a story.hu-nak. Aggályait sem titkolta, sőt, azt is elárulta, hogyan sikerült életében először máris megfürödnie a tóban, nem kevés kockázatot vállalva mindezzel.

Udvaros Dorottya amíg él, valószínűleg nem felejti el 2026. június 27-ét: hatalmas öröm és boldogság volt számára is átélni az esemény fővédnökeként a helyiek örömét, amikor aznap saját kezével vághatta át a láncot és tárhatta szélesre azt a kaput, ami nyolcadik éve zárta el a látogatók elől a Fertő tó egy természetvédelmileg is fontos, korábban strandként üzemelő részét. Minderről a közösségi oldalán, az esemény napján így írt:

„Tegnap még csak virtuálisan nyílt meg a kapu, köszönhetően egy tehetséges pécsi festőművész, Urbán Tímea, és az én legkedvesebb pécsi barátom, Bánkuti István segítségével, akik tegnap a tűző napon készítették el a festményt. De ma, a Páneurópai Pikniket előkészítő határnyitás évfordulóján megrendezett összejövetelen megünnepelhettük, hogy véget ért az a hatalmas és pusztító beruházás, ami hosszú évek óta elzárta a Fertő partját az itt élőktől és az ide látogatóktól, és ténylegesen kinyílhatott az a rácsos kapu és lemehettünk a tóhoz! Bár szörnyű állapotok vannak, de mégis felemelő volt! Egy lépés volt ez csak, de óriási lépés! A munka most kezdődik igazán! Helyreállítani és újraéleszteni! Sok erőt kívánok hozzá mindenkinek, aki küzd ezért!” – olvasható közleményében.

„A helyiek boldogsága átragadt rám”

Ezt követően pedig a story.hu-nak részletesen is mesélt a történelmi jelentőséggel bíró eseményről. Nem csoda, hogy tele van lelkesedéssel és bizakodással. Igen csekély szabadidejéből nem keveset áldozott az elmúlt években arra, hogy ez végre megtörténjen. Az ott élőkkel együtt szívből örült annak, hogy a természet győzni tudott egy gigantikus beruházás felett.

„Csak szuperlatívuszokban tudok erről beszélni, mert annyira megható volt, hogy az egész Fertő tavi történetbe a helyi civilek fantasztikus erőkkel álltak bele, megpróbálták minden lehetséges fórumon hallatni a hangjukat, majd szerencsére a Greenpeace is bekapcsolódott.

Tulajdonképpen a helyiek boldogsága és öröme teljesen átragadt rám. A képet az árnyalja, hogy egyelőre még csak kinyitottuk a kaput egy elhagyott építkezési területen. De a vízben és a parton törmelék, az infrastruktúrából pedig semmi. Így nemcsak, hogy a nulláról kell elkezdeni a dolgokat, de először még rendet is kell rakni.

Ki kell pucolni a területet és csak utána lehet arról beszélgetni, mi legyen itt. Mindenesetre sok-sok év után ez egy óriási lépés volt. Úgyhogy nagyon boldogok voltunk és továbbra is tartjuk a kapcsolatot a helyiekkel” – meséli.

Hosszú évek után megmártózott a Fertő tóban

A színművész, miközben próbálta érzékeltetni, amit tapasztalt és látott, elárulta, hatalmas boldogsága és a benne élő gyermeki kíváncsiság őt is legyőzte. Nem számolva a kockázatokkal, gondolkodás nélkül megmártózott a vízben.

„Nagyon nagy vágy van bennem, hogy egyszer tényleg megmártózhassak a tóban, úgy igazán. Egyébként most is belemásztam. Hajóval most is vízre lehet szállni, a kikötőben pedig sikerült addig-addig bóklászni, amíg rátaláltam egy eldugott rámpára, ami bár rettenetesen csúszott, egy speciális békapozícióban mégis meg tudtam közelíteni a vizet, így belementem. Azt gondoltam abban a pillanatban, hogy muszáj egy picikét megmártóznom. Szenvedélyesen úszom együtt a kutyáimmal is, úgyhogy remélem, nem túl sokára ez is megtörténhet.”

A következő cél: időt nyerni

Dorottya a tőle megszokott őszinteséggel számolt be mindarról, ami az elkövetkező időszakban a legfontosabb.

„Megtörtént egy nagy lépés és ez lényeges. Mindannyian ezt mondogattuk magunknak a kezdetek óta, hogy ez a gigaberuházás nem fog elkészülni. Ez megtörtént, és az akcióinknak egy fontos eredménye lett, ami valóban hatalmas öröm és nagy elégtétel. Számomra pedig különösen, mert láttam, mennyit küzdöttek a helyiek, a Fertő tó Barátai Egyesület. És ez így pláne nagyon nagy dolog. De most lobbizni kell azért is, hogy még az előző kormányzat ideje alatt elkészült rehabilitációs tervre ne mondja azt a jelenlegi kormány azonnal, hogy dobjuk el. Mert a helyiek szerint sok elemében használható lenne, és ha nem kellene a nulláról kezdeni a tervezést, sok időt lehetne nyerni. Így most ez a cél.”

„Édesapám a Sugovicán tanított meg úszni”

Nem győzi elégszer hangsúlyozni, hogy a vizeinkre vigyázni kell.

„Nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy minden vizünk értékes. Nem is tudom, milyen jelzőket használjak, mert úgy érzem, mindegyik egyre veszít az erejéből. Érdekes módon a Fertő tó környékén korábban nem nagyon jártam, nem fűznek ide még gyerekkori emlékek sem, bár nem is nagyon volt fix nyaraló helyünk.

Nekem egy bajai nyár jelenti máig az egyik legfontosabb emlékemet, még abból az időből, amikor a szüleim a kecskeméti Katona József Színház tagjai voltak. És volt egy év, amikor – valamilyen okból – nem egy-egy előadással mentek Bajára vendégszerepelni, hanem tulajdonképpen egy hónapra leköltözhetett az egész kecskeméti színház és a repertoárjuk egy részét folyamatosan játszották. Fantasztikus volt, mert a színészek a családjaikkal együtt költöztek le, ahogy ez a mi esetünkben is így történt. Nappal már nem kellett próbálni, hiszen az előadások készen álltak, így egészen délutánig szabadok voltak. És akkor együtt strandolhattunk a Sugovica partján, ahol az én úszni imádó édesapám a tenyerére fektetett és engem is megtanított úszni. Fájó ezt kimondani is, de ha most lennék kisgyerek, már nem tudnék,

hiszen a rekordalacsony vízállás és a tartós aszály miatt ideiglenes be kellett zárni a bajai mellékágat. Teljesen ki van száradva, pedig fantasztikus környék. És most már tudom, hogy csodálatos és egyedi a Fertő tó élővilága és környéke is.”

Dél-Olaszországba megy nyaralni

A szívében kiemelt jelentőséggel bíró Fertő tavi esemény mellett Dorottya a hivatását is teljes szívvel végzi, így idén nyáron még nem is jutott ideje pihenésre.

„Volt egy előadásom a Loupe színházzal, majd a premier után átsétáltam az Erkel Színházba próbálni a Wicked című musicalt. Augusztusban Szegeden lesz a bemutató, hat előadást játszunk belőle, majd a produkció decembertől bekerül az Erkelbe is. Nagyon készülünk rá, abszolút világpremier, hiszen szabadtéren még soha nem játszották ezt a darabot. Ezért eddig még nem volt időm nyaralásra, ám amint lemegy az utolsó szegedi előadás, 25-én már

utazom is egy barátomnak köszönhetően, akinek a lánya és a férje vettek Dél-Olaszországban egy házat. És mivel ő természetesen sokat utazik hozzájuk, hogy lássa a lányát és az unokáját, sokat mondogatta, hogy menjek el egyszer vele én is, mert csodálatos hely. Így nyár végén velem ül autóba, megbeszéltük, hogy felváltva levezetünk.”