Udvaros Dorottya: „A fiam néha kérdezi tőlem, hogy mennyire bátran kell nemeket mondani”

Tavaly szeptemberben harmadfokon jogerősen is felmentette a Győri Ítélőtábla Udvaros Dorottyát és a Greenpeace aktivistáit a bűncselekmény vádja alól, így lezárult a négy éve tartó pereskedés a Fertő tavi fecskementő akció miatt. A szemlátomást remek formában lévő színésznő a független globális környezetvédő szervezet podcastjában most felelevenítette a bírósági tárgyalást és a hozzá kapcsolódó eseményeket.

„Mindenki remegett”

„Valahogy mindig is azt gondoltam, hogy egy színész életében minden esemény és élmény jó lesz. (…) És tessék, egyszer csak a Katona József Színházban, a Nyílt tárgyalás című darabban egy bírónőt játszom. Nagyon érdekes volt, hogy a bíróság hogy működik, hogy beszél az ügyvéd, az ügyész, a bíró stb. Vagy a tanúkihallgatás menete… Ami nagyon érdekes volt, hogy mindannyian nagyon biztosak voltunk abban, hogy nem csináltunk semmi rosszat. Mégis, amikor kiállt valaki a tanúk padjához, idézőjelben mindenki remegett. Egy olyan felfokozott izgalmi állapotban van ilyenkor az ember még akkor is, hogyha teljesen ártatlannak gondolja magát, ami nagyon érdekes. (…) Jött az ügyész, és elmondta, hogy borzasztó dolog történt, tehát a társadalomra veszélyes cselekedetet hajtottunk végre, mert megsértettük a szent magántulajdont.

Behatoltunk, tönkretettük, letéptük stb. Ugye nem lehetett akkor még tudni, hogy ennek mi lesz a végkimenetele. Ugyan nevetséges volt az az összeg, amit nagy nehezen kimatekoltak, hogy valahogy a százezer forint fölé kerüljön, mert onnantól kezdve már bűncselekmény…

Ez a kárösszeg, ami ugye az a műanyagháló, amit leszedtünk, és az a mesterember, aki így a takkerral fölrakta. Gondolhatod, hogy nem tudom, mennyi munkaóra és munkanapa, ráadásul nem is vittük el a hálót, hanem visszaraktuk. Lényegtelen. Tehát az, hogy megsértettük a magántulajdont. (…)  Most függetlenül attól, hogy én is remegtem, amikor oda kellett állni elmondani, hogy miért gondolom, hogy ez helyes volt, tulajdonképpen azt gondoltam, akárhány tárgyalás van, annak örülök, mert minden alkalommal el fogom mondani, hogy mi miért mentünk oda.”

„Te hülye vagy, kislányom?”

Mint mondta, a színházcsinálással és a filmkészítéssel kapcsolatban is nagyon sok szigorú döntést hozott.

„Már pályakezdőként is olyan markáns nemeket mondtam bizonyos munkákra, amikről azt gondoltam, hogy nem tudnám szerelemmel csinálni. (…) Ezen nagyon sokan csodálkoztak annak idején. Néha még az édesanyám is, hogy ’te nem mentél el a Dömölky Jánoshoz egy tévéfilm főszerepre?’ Mondom, ’nem, anyuka, mert Szolnokon – akkor ott voltam szerződésben – a Jurij Petrovics Ljubimov rendez.’ Ő egy nagyon nagy rendező volt még, mondjuk, úgy két évtizeddel ezelőtt, egy meghatározó színházi alkotó. Ő hozta létre Moszkvában a Taganka Színházat, ami egy olyan progresszív színház volt, ami a világ színjátszására is hatással vol. Szóval nem akárkiről beszélünk, és ő ott volt Szolnokon, rendezett vendégként egy darabot. Nekem egy kétmondatos szerepem volt, és mondtam anyukámnak, hogy nem megyek el, mert a Jurij Petrovics rendez. ’Te hülye vagy, kislányom? Hát ott meg egy tévéfilm főszerepét játszhatnád.’ Mondtam, nem megyek el, mert itt mindennap nézhetem a Jurij Petrovics Ljubimovot. (…)

A fiam néha kérdezi tőlem, hogy mennyire bátran kell nemeket mondani. Mindig azt mondom, hogy nagyon bátran kell nemeket mondani, de lehet, hogy nem rögtön lesz meg az eredménye annak a bátor nemnek.

De például ebben az esetben két héten belül megvolt az eredménye, mert nem telt el két hét, az igazgató behívatott az irodába, és azt mondta, hogy a Jurij Petrovics Ljubimov szeretné átosztani rám a női főszerepet.”

Kiemelt kép: Archív