Ha tehetné, Horgas Eszter az egész világgal megosztaná a boldogságát. Alig három héttel ezelőtt megszületett Anna lánya első gyermeke, azaz második unokája, Artúr. A hétvégén pedig férjhez ment a kisebbik lánya, Lili. A népszerű fuvolaművész örömmel mesélt az esküvő részleteiről a story.hu-nak.

Horgas Esztert két munka között érjük utol, és azzal nyit, hogy még olyannyira az előző hétvége hatása alatt áll, hogy csak nehezen tud a feladataira összpontosítani. És tényleg, még a telefonon keresztül is kihallatszik, mennyire fel van dobva.

Férjhez ment a kisebbik lányom, Lili is!

– újságolja.

– Olyan gyönyörű volt, mint az álom! Mint ahogy az egész esküvő is. Egy évig szervezték, csak a ruhája fél évig készült. Lilinek klasszikus ízlése van, és ez a nagy nap minden részletében visszaköszönt. Megérte az a sok idő és energia, amit a férjével, Attilával (Fejszés Attila színész – a szerk.) rászántak. Nem mellesleg sokáig gyűjtöttek rá, és természetesen én is segítettem őket, ahogy csak tudtam.

Horgas Eszter hálát adott a templomban

A polgári szertartást, meséli tovább Eszter, már jóval korábban megtartották, amikor Lili még állapotos volt. A templomi esküvővel, illetve a lagzival pedig megvárták, hogy a kisfiuk egyéves legyen.

„Lili a nyolcadik hónapban járt akkor. Most pedig a kisfiuk, az első unokám, Dávidka ott volt a templomban, amikor a szülei Isten előtt is kimondták a boldogító igent. Ez már önmagában elképesztő megható a számomra. Meg az egész! Annyi mindenért adtam hálát ott a templomban… Amikor a lányok még kicsit voltak – ami nekem ugye egy különösen nehéz időszak volt, és egyedül kellett gondoskodnom róluk –, csak egyvalamit kértem a Jóistentől, hogy a gyermekeimet tartsa meg, ők legyenek rendben.

És azt látni, hogy boldog, kiegyensúlyozott felnőttekké váltak, akiknek gyönyörű családjuk van, az valami földöntúli boldogságot jelent számomra. Hát én összevissza sírtam magam!”

– mosolyodik el.

A Szinetár család is tiszteletét tette a nagy napon

A szertartás a Szilágyi Dezső téri református templomban volt, és annyi vendég gyűlt össze, hogy a rakpartig állt a tömeg.

„Liliék barátai, Attila kollégái, az én kollégáim, rokonok, a Szinetár család, ismert és civil szeretteink – szóval rengetegen voltunk. Amikor a lányomék – az unokámmal kiegészülve, aki az apja nyakában ült – kiléptek a templom kapuján, és a násznép egyszerre skandálta; ’Éljen az ifjú pár’, az örökre velünk marad. Annyi szeretetet kaptunk, hogy az szavakba sem foglalható! Az égiek is velünk voltak, mert csodaszép időnk volt. Szóval nem tudok nem érzelgősen mesélni” – neveti el magát.

„Anna lányom viszont elképesztően hiányzott! A kisbabája, Artúr akkor volt kéthetes, érthetően nem merték megkockáztatni, hogy eljöjjenek vele egy ekkora tömegbe. Ugye mi csajok össze vagyunk nőve… Ezért ők, meg én is kaptunk már ilyen-olyan megjegyzéseket. Pláne, hogy Liliékkel egy fedél alatt élünk, még ha külön lakrészen is. De nekünk ez így jó.

Szerintünk nincs olyan, hogy valakit túl lehet szeretni… Ráadásul önállóak, erősek, okosak, szépek, elmondhatatlanul büszke vagyok rájuk!”

Hajnalban értek haza

A vacsora a fővárosi Hemingway étteremben volt, ahol a százfős vendégsereg hajnalig mulatott.

A templomi szertartás után hazavittem Dávidkát, onnan egy bébiszitter vigyázott rá, hogy a szülei bulizhassanak egy jót. Nagyon megérdemelték. Mint ahogy mindannyian

– folytatja lelkesen.

– A lányom felolvasta azt a levelet, amit nekem írt, aztán az én beszédem következett, na meg jó sok sírás… Megtartották a nyitótáncukat, amit az egyik barátnőm tanított be nekik. Keringővel kezdtek, ami a végére egy őrült táncba csapott át, mi meg visítottunk! Én is táncoltam, méghozzá Lili gyönyörű, fiatal barátnőivel egy Abba számra… De volt kvíz, különböző játékok, feladatok, és persze hajnalig tartó dínom-dánom. Én háromra értem haza, a fiatal pár pedig reggel hatra. Másnap még tartottunk otthon egy morzsapartit, annyi étel maradt – magyarázza.

Csodálatos nap volt, egy ajándék az élettől. Ezekért a pillanatokért érdemes élni. Nem mondhatok többet, mint hogy hálás vagyok a lányaimért, a párjaikért és az unokáimért.”