Noha a színpadon energikus és jókedvű, a színfalak mögött emberpróbáló időszakot él át Kárpáti Zsolt. A közönség nem is sejti, hogy két Groovehouse fellépés között vagy haza, vagy a kórházba siet, hogy a beteg édesanyját ápolja. A zenész csak a story.hu-nak mesélt az elmúlt hónapok megrázkódtatásairól, ami úgy tűnik, még közel sem ért véget.
Nem volt karácsonyfa
„Az egész tavaly októberben kezdődött, amikor is édesanyám – lévén úgy érezte, már jól van – nem szedte tovább a cukor- és szívgyógyszereit. Hiába tettem ki neki én magam a kapszulákat, mint utólag kiderült, azokat csak néha vette be. Karácsonykor észleltük az öcsémmel először, hogy lehet valami gond van, mert olyan még sosem volt, hogy anyu nem díszítette fel a fát. De mivel jött-ment, sütött-főzött, nem gondoltunk komoly bajra. December 30-án viszont szólt a testvérem, hogy mentőt kell hívni, mert édesanyánknak akkorára duzzadt a lába, hogy nem bír felállni” – kezdett be Zsolti.
Földön feküdt, félrebeszélt
A kórházban hamar kiderült, hogy szepszis (vérmérgezés – a szerk.) alakult ki az édesanyjánál. „Anyu bent jobban lett, de menni továbbra is csak nagyon nehezen, segítséggel tudott. Ki tudja, miért, egy hét után azonban kiengedték a kórházból. A hazaérkezés másnapján pedig nem vette fel a telefont. Rohantam hozzá.
Benyitottam, és a földön fekve, félrebeszélve találtam rá.
Azonnal hívtam a mentőket, és újra kórházba került, most már válltöréssel is tetézve a gondokat” – folytatja Zsolti, aki ekkor rohamtempóban kezdett bele édesanyja házának felújításába, hogy mire hazaengedik, kényelmesebben tudjon majd a konyhában, fürdőben mozogni.
Kamerával figyeli
De mielőtt a felújítás a végéhez ért volna, az édesanyját két és fél hónap utókezelés után ismét hazaengedték, törött vállal. „Azt gondoltam, ilyen állapotban, vállműtétre várva, senkit sem küldenek haza, de sajnos megtörtént. És hiába sikerült azóta befejezni a munkálatokat, a drámák mindennaposak. Kamerát szereltem be, hogyha épp nem vagyok ott, akkor is lássam, és segítsek, ha baj van.
És sajnos már többször kellett rohannom, mert megláttam, hogy édesanyám ott fekszik a padlón, mozdulatlanul.”
Testileg-lelkileg kimerült
Szerencsére Zsolti édesanyja eddig mindig megúszta kisebb fejsérülésekkel, de a zenész rémálma, hogy egyszer nagyobb bajra ér oda.
„Elmondani sem tudom, mi játszódik le bennem, amikor a kamerára kell néznem… Rettegek, és nagyon megvisel, hogy megint mit fogok látni.
Féltem anyut, aki mentálisan szerencsére teljesen rendben van, de fizikálisan egyre rosszabbul. Most azon vagyok, hogy amíg nem műtik meg, addig is jó kezekben legyen, megkapja a megfelelő orvosi ellátást, és biztonságban tudhassam őt. Sajnos én nem tudok non stop vele lenni, mert fellépések és egyéb zenekari teendők vannak. Van egy kutyám is, Enzo, aki eddig mindig anyunál volt a fellépések alatt, amíg haza nem értem, de most már a napközbeni sétákat is nekem kell megoldanom” – meséli Zsolti, aki az elmúlt fél év megrázkódtatásai miatt, nem tagadja, nagyon megtört. Mind testileg, mind lelkileg kimerült. Egyedül a koncertek és a közönség szeretete élteti.
Kiemelt kép: Nagy Zoltán/fotocentral.hu
