„Jó érzés tudni, sőt kimondani, hogy a férjem, az uram, és nemcsak azért, mert több mint negyvenöt évet vártam rá, hanem azért, mert ezt Zolinak mondhatom ki. Négy éve vagyunk egy pár, szeretjük egymást, és a hétköznapokon semmit nem változtat a papír, de nekünk mégis fontos, hogy ezzel az újabb kötelékkel megerősítettük a kapcsolatunkat” – mondja széles mosollyal az arcán Kunovics Katinka, és azt is, hogy rég várta ezt a napot, hiszen kétszer elhalasztották az esküvőjüket, mégpedig munka miatt.
Volt némi műcirkusz
Ahogyan Katinka, úgy a zenész-énekes Zoli is dolgozott, énekelt már hajón, tudják, hogy ez egy olyan lehetőség, amit anyagi okok miatt vétek lenne kihagyni. „Így nem is volt kérdés, hogy elvállalja, és eltoljuk az esküvőnket. Aztán másodszorra is. Ezt a kislányom is megértette, pedig nagyon készült a koszorúslány-szerepre. Sőt még Gáspár Győző is, aki imádja az esküvőket meg az ezzel járó felhajtást. Amikor Völgyi Zsuzsi ment férjhez, akkor is ellátta mindenféle tanáccsal és a véleményével. Velem is közölte, hogy elkísér menyasszonyi ruhát választani. Ki is választotta a leghabosabb ruhát, és még javasolt párat talonba. A második próbára Zsuzsi jött el velem Almássy Éva szalonjába, és az egyik félretett ruha mellett döntöttünk. Az sokkal inkább én vagyok, és ezt még Győző is elismerte némi műcirkusz után. Ő és Zsuzsi kísértek el az anyakönyvvezetőhöz, de amikor Győző meglátott, eljátszotta, hogy kiakad. Nagyon elemében volt, amit köszönök neki, mert egész nap pörgött-forgott körülöttem, megnevettetett, segített, egy személyben volt a néhai édesapám, jóbarát, testvér, vőfély.”
Kinek van egy érvényes igazolványa?
A délután egykor kezdődő esketésre csak pár barátot hívtak meg, az esti vacsorára várták a nagyobb vendégsereget. Szerencsére, mert a nekik így nem kellett másfél órát várakozni. „Nem vittem magammal a személyi igazolványomat, ez valahogyan nem jutott eszembe, és a teendők listájáról is lemaradt. Tíz percre lakunk, Zsuzsi gyorsan hazaszaladt érte. Aztán kiderült, hogy a tanúm, vagyis Gáspár Győző személyi igazolványa januárban lejárt, így ő nem tanúskodhatott. Végül egy barátnőm ugrott be, neki volt érvényes papírja. Mindez annyi időbe telt, hogy nem végeztünk volna a következő esküvőig, így csak másfél óra és három másik esküvőt végigvárva lettünk Zolival férj és feleség – mondja jókedvűen Katinka, és azt, hogy egy csavar még hátra volt. – Én azt hittem, hogy a pezsgőt, amivel koccintunk, a hivatal állja, eszembe sem volt ezt bárkitől megkérdezni, így aztán nem vittünk, nem volt mivel koccintsunk. Győző azonban gyorsan leszaladt a sarki kisboltba, és ezt is megoldotta. Kint a hivatal előtt koccintottunk végül. Én addigra már alig vártam, hogy hazaérjek és átöltözhessek. Mert jó felvenni, de még jobb levenni a menyasszonyi ruhát, bármilyen csodálatos is, ám közlekedni benne nem könnyű. Még a kislányom is átvette a koszorúslányruháját, pedig azt mondta, egész nap ebben lesz.”
Nem kértek nászajándékot
A vacsorára egyszerűbb, kényelmes öltözékbe érkezett anya és lánya Zoli kíséretében, akiket már negyvenen vártak egy budai étteremben. A svédasztalon a hagyományos lakodalmi menü mellett Katinka kedvence, szusi is volt. Tortából többféle ízűvel kedveskedtek a násznépnek, köztük az ifjú pár kedvencével, a madártejízűvel. Az énekesnő ragyogott a boldogságtól, mindenkivel táncolt, elbeszélgetett. Nászajándékot nem kértek, azonban egyet mégis kapott, mégpedig a tízéves lányától, és talán a legszebbet élete nagy napján. „Katinka megkérdezte tőlünk az este, hogy Zolit ezentúl hívhatja-e apucinak. A férjem pedig annyit mondott, ’úgy szeretlek, mintha a saját lányom lennél’, majd megölelték egymást.”
Irány a Kanári-szigetek
Nem nászútra utaznak spanyol földre Katinkáék, hanem dolgozni. „Mire ez a cikk megjelenik, mi már kint leszünk. A lányom majd a tanév végén jön utánunk, a szeptembert pedig kint kezdi egy spanyol–angol kéttannyelvű iskolába. Angolul jól beszél, szerintem a spanyolt is hamar elsajátítja majd.”
Kiemelt kép és fotók: Birton Szabolcs/fotocentral.hu
