„Férjes asszonnyal sosem kezdek”
A magyar Tom Jonesként emlegették Nagy Edmondot, végül hatodik lett. „A Megasztár sokat adott mindannyiunknak. Egyik pillanatról a másikra robbantunk be. Persze közvetlenül a műsor után, 4-5 évig hatalmas volt a hisztéria, a vezető lapok címlapjain szerepeltünk, és egyik koncert érte a másikat. Szerencsére nekem a mai napig jól mennek a dolgaim, nem panaszkodom.” Az énekes siófoki srác, és egy ideig élt ugyan Budapesten, de aztán visszaköltözött a Balatonhoz. Ott a gyerekeihez is közel lehet. „Három fiam született. Az ikrek már 11 évesek, a kicsi pedig 8. A párommal külön mentünk, de közel lakunk egymáshoz, és jó a kapcsolatunk. A gyerekek hétvégente nálam vannak, és nagyon szoros a kapcsolatunk – mondja Edmond, akinek jelenleg nincs tartós kapcsolata. – Minek tagadjam: nagyon szeretem a nőket, de a tartós kapcsolatot nem sürgetem. Sok nő volt, aki össze is költözött volna velem, de én nem éreztem, hogy megosztanám valakivel az életterem. Már van három fiam, nem sürget semmi. Nálam két alapszabály van: férjes asszonnyal sosem kezdek, és azt sem hagyom, hogy velem kikezdjen. A másik, hogy tartós kapcsolatban nincs hűtlenség. Ezt mindig betartom. De ha nincs komoly kapcsolatom, akkor megengedett a csajozás.” Edmond arról is beszél, mennyire megviselte, amikor 2021-én elhunyt egykori megasztáros versenytársuk, Kandech Evelyne. – Ő állt hozzám legközelebb. Ha nem is találkoztunk mindig, de hívtuk egymást, leveleztünk, beszélgettünk. Ráadásul ő volt az első megasztáros, aki elhunyt, és ez mindannyiunkat megrázott.”
Lombikbabák után doktorált
Schmidt Barbara tiniként került a műsorba, és végül a nyolcadik helyig jutott. „Nagyon örülök, hogy a részese lehettem a Megasztárnak, de hosszú időbe telt, mire fel tudtam dolgozni a történteket, és szakember segítsége is kellett hozzá. Nagyon sokáig magamat okoltam, hogy nem sikerült a műsor után nagyobb sikereket elérni. Nagy meló volt, hogy büszke tudjak lenni magamra, és mostanra jutottam el oda, hogy ez sikerült – magyarázza Barbara. – Amikor a közös megasztáros turné véget ért, és kevesebb lett a fellépés, volt bennem egy kis menekülési kényszer. Elmentem hajóra dolgozni négy évre. Aztán amikor visszatértem, már nem jöttek úgy a bulik, ezért elkezdtem újra tanulni. Először logisztikát, aztán elmentem főiskolára, diplomát szerzetem óvóképzőben, aztán neveléstudományi mesterszakra mentem, és tavaly doktoráltam is belőle. Mindezt már édesanyaként. Bevallom, két kislány mellett nem volt könnyű tanulni. Ők most hétévesek, és ikrek. Különös a sors, hiszen a mi Megasztár-szériánkból hármunknak is ikrei vannak. A lányaim lombikbabák voltak, szóval mi számítottunk rá, hogy ketten lesznek. Életrevalóak, ügyes gyerekek, nagyon büszke vagyok rájuk, sokkal színpadképesebbek, vagányabbak, mint én, és imádnak énekelni, táncolni. Az énekléssel én sem hagytam fel, van egy zenekarom, a Jazz for Fun, amiben jól érzem magam, és más zenekaroktól is vannak megkereséseim. Február óta művelődésszervezőként dolgozom nálunk Nyáregyházán, a művelődési házban. Boldog vagyok, hogy az éneklésen kívül másban is sikerült kiteljesednem.”
Új társ, új könyv
Aczél Gergőnek az első széria első élő show-jában kellett búcsúznia. „Egyfajta visszaigazolás volt a döntőbe jutásom. Azt jelentette számomra, hogy azt az örömöt, amit az éneklés nekem okoz, másoknak is közvetíteni tudom. A kiesésem fájdalmas, de szép emlék, ahogy a következő év fellépései is. Nekem nem jelent meg CD-m, lassan fogyni kezdtek a munkáim, így kerültem az Operettszínház musicalegyüttesébe, ahol a mai napig dolgozom. Nem hagytam abba sem a táncot, sem az éneklést, most is ezzel boldogítom a közönséget. Tizenkét éven át jártam a világot A Szépség és a Szörnyeteg című produkcióval – mondja Gergő. – Megnősültem, született három fiam, a legidősebb 14 éves, a kisebbek pedig ikrek, nemsokára tizenegy évesek. Négy éve elváltam az édesanyjuktól, és megismerkedtem Szilvivel, akivel békességben, boldogságban élünk. Anno könyvet írtam a Megasztárról, fontos és szép időszak volt ez az életemben. Most az új könyvem, a Hátsószínpad kiadásán dolgozom, ami az én elmúlt harmincöt évemről és a színfalak mögötti világról szól. Nem a nagy sztárokról, hanem azokról, akik a tapsrendben leghátul állnak.”
Kiemelt képek: Ványi Ákos, Nagy Zoltán, Schumy Csaba/fotocentral.hu
