Címlapsztori

L.L. Junior és Körtvélyessy Kinga: „Párterápiára járunk”

Többször is szakítottak, majd kibékültek, de mindig visszatalált egymáshoz. Volt már részük kegyelemben, tragédiában és gyermekáldásban, ám bármilyen feladat elé is állította őket az élet, egyvalami sosem változott: fájdalmasan szeretik egymást.

Story: Jelenleg mi a kapcsolati státuszuk?
L.L. Junior: Hivatalosan házasok vagyunk, viszont nem élünk együtt. A gyermekünket közösen, egyetértésben neveljük, mindennap találkozunk, és azon dolgozunk, hogy a kapcsolatunk újra működőképes legyen. Ugyanis sok olyan érték elveszett a házasságunkból, amit újra kell építeni. A figyelem, a megértés, a tisztelet és az önfeláldozás, ami mindkettőnk részéről hiányzik mára. Történt egy óriási tragédia az életünkben, ami után egymásba kapaszkodtunk, aztán Kinga terhes lett, ami egy hatalmas áldás volt. Közben belefogtunk egy nagy projektbe, házat újítottunk fel, ami újabb megpróbáltatásokkal járt, mígnem újabb csapással kellett szembenéznünk: elhunyt Kinga anyukája. Ha őszinte akarok lenni, akkor a kezdetektől fogva küzdünk egymással, egymásért, a kapcsolatunkért.
Story: Korábban milyen nehézségek adódtak?
L.L. Junior: A szeretetet és a gyűlöletet nagyon vékony határ választja el egymástól, és mi ezt már a legelején megtapasztaltuk. Hisz akit szeretünk, azt tudjuk a leginkább megbántani. Ráadásul soha nem voltam az a típusú férfi, akit a sarokba lehet szorítani, aki azt teszi, amit a felesége mond, és Kinga sem egy házi robot, aki mindenre csak bólogat. A kezdetektől fogva nagy csatákat vívunk…
Story: Miben látja a megoldást?
L.L. Junior: Párterápiára járunk, hogy újra visszataláljunk egymáshoz. Bevallom, volt olyan, hogy annyira összevesztünk, hogy azt is lemondtuk, de aztán mindketten rájöttünk, hogy nagy a tét, küzdenünk kell tovább ezért a szerelemért.
Story: Kinga, ön mit vár a párterápiától?
Körtvélyessy Kinga: Az utóbbi időben már a problémákról sem tudtunk beszélni. A párterápia során viszont kénytelenek vagyunk elmondani egymásnak az érzéseinket, ráadásul elszaladni sem tudunk, hiszen azért megyünk oda. Az akarás eddig is bennünk volt, csak a megvalósítással vannak gondjaink. Mindketten tele vagyunk a házasságunk alatt felgyülemlett sérelmekkel. Túlérzékeny lettem az elmúlt időszakban, és mindketten úgy éreztük, nem tudunk egymáshoz fordulni, nem voltunk egymás támaszai.

Házasságukat a tenger hullámzásához hasonlítják (Fotó: Smagpictures)

Story: Van olyan személy, aki megérti?
Körtvélyessy Kinga: Az édesanyám volt a legfőbb támaszom, minden titkom tudója, Laci megértésében is nagyon sokat segített. Ők nagyon egy hullámhosszon voltak, megértették egymást. Anyukám megértette a művész lélek működését, azt, amivel én sokszor még most is küzdök, hiába ebben nőttem fel. Anya viszont pontosan tudta, hogy mi zajlik Laciban, hisz ő is művész volt, és egy életet élt le apukám mellett. Három hónappal a kislányunk, Lili születése után veszítettük el. Cukorbeteg volt, majd elkapta a koronavírust. Öt hétig volt lélegeztetőgépen. Még a hozzám közelállóknak sem beszéltem arról, hogy mennyire megviselt a halála, és az, hogy Lilit kétszer foghatta csak a karjaiban. A mai napig nem tudtam feldolgozni az elvesztését. Amikor hívtak a kórházból, és közölték a hírt, éppen etettem a kislányomat. Igazából kiadni sem tudtam magamból, mert Lili nem érezhette meg, bekapcsolt az a bizonyos túlélési ösztön. Az egy nagy kérdés számomra is, hogy mikor fog kitörni, vagy ki fog-e törni valaha minden fájdalom, hisz pótolhatatlan űrt hagyott maga után.
Story: Laci hogyan kezelte ezt az időszakot?
Körtvélyessy Kinga: Nagyon sokat segített akkor is, amikor anya kórházban volt. Az ő ötlete volt, hogy küldjünk egy hangüzenetet, amit lejátszottak neki az intenzív osztályon, mivel látogatási tilalom volt. De azt is Lacinak köszönhetem, hogy megtanultam kimondani azt, hogy „szeretlek”. A mi családunknak más volt a szeretet nyelve, inkább éreztettük, mintsem hangoztattuk azt, hogy szeretjük egymást, így édesanyámmal sem mondogattuk egymásnak. Amikor viszont megtudtam, hogy elkapta a koronavírust, és telefonon beszéltünk, ott ült mellettem Laci, és odasúgta a fülembe, hogy mondjam neki, hogy szeretem. Másnap apukám felhívott, és elmondta, hogy anya sírva mesélte neki a vallomásomat. Amikor utoljára beszéltünk, többször elmondtam neki, hogy nagyon szeretem, ő is kimondta, aztán örökre itt hagyott minket.
Story: És mit érez most a férje iránt?
Körtvélyessy Kinga: Leírhatatlan szerelmet. Ez egy mindent elsöprő találkozás, amilyen nem sokszor adódik az ember életében. Hiszek abban, hogy nem véletlenül rendelt minket egymás mellé az Isten, és abban is biztos vagyok, hogy a jövőben egyikünknek sem jönne még egy olyan személy az életébe, aki ennyire meghatározó, ilyen nagy hatással van rá.

Junior imádja a kis Lilit, aki nagyon hasonlít rá (Fotó: Smagpictures)

Story: Tehát nem csak a közös gyerek miatt akarnak együtt maradni?​
Körtvélyessy Kinga: Nem! Szerintem külön is lehet szépen nevelni egy gyermeket, sőt ha folyamatosan megy a csörte és a veszekedés vagy épp a szavak nélküli feszültség, az rosszabb, mintha a szülők elengednék egymást. Nem hiszek abban, hogy egy gyerek bármit is összetart! Egy örök kötelék, de nem megoldás.
Story: A különélés megoldás lehet?
Körtvélyessy Kinga: Ha megoldás nem is, de a távolság talán ráébreszt minket arra, amit egymás közelében már nem láttunk, vagy nem akartunk észrevenni. Talán visszasodor a kezdeti érzéseinkhez. Közös döntés volt, mindketten így láttuk a legjobbnak, pont azért, hogy megmentsük a házasságunkat. Sajnos megrekedt egy szinten a kapcsolatunk, nem tudtuk megoldani a problémákat, de bízunk benne, hogy a terápia segíteni fog.
Story: És mikor fog visszaköltözni?
Körtvélyessy Kinga: Ebbe a házba már nem szeretnék visszajönni, de nem azért áruljuk, mert én elköltöztem, szakítottunk, és a vagyonmegosztáson civakodunk. Már akkor megbeszéltük, hogy szeretnénk eladni, amikor még itt laktam, mert nem jött be nekünk a külvárosi élet. Amikor megtörtént a tragédia, akkor szerettünk volna elmenekülni a világ elől. Azt hittük, ez majd gyógyír lesz, közben rájöttünk, hogy a legnagyobb támasz a családunk, akiktől messze költöztünk.
Story: A párterápia hazánkban még újszerű dolog, mit szól hozzá a környezetük?
L.L. Junior: A szeretteink boldognak és kiegyensúlyozottnak szeretnének látni bennünket, éppen ezért nagyon drukkolnak, bár vannak olyanok körülöttünk, akik névtelenül, a megkérdezésünk nélkül nyilatkoztak rólunk különböző újságoknak, ami még tovább rombolta az egymásba vetett bizalmunkat és hitünket.
Story: Mit nyilatkoztak?
L.L. Junior: Amikor Kinga elment Lilivel, azt csak a barátaink tudták, mégis még aznap felhívott egy újságíró, hogy igazak-e a pletykák, miszerint a feleségem költözik. Mit lehet erre mondani? Sem megerősíteni, sem pedig megcáfolni nem akartam, és utána sem nyilatkoztunk egyetlen szót sem. Nyilván én Kinga barátaira gyanakodtam, ő az enyémekre, hisz mindketten úgy vagyunk vele, hogy akit a bizalmunkba fogadunk, azt az utolsókig védjük. Ez persze újabb konfliktust generált közöttünk. Mindenesetre most igyekszünk mindent kizárni az életünkből, csak egymásra koncentrálunk, és bízom abban, hogy együtt, a legnagyobb boldogságban és megértésben fogjuk felnevelni Lilit és Lacikát. Semmi nem számít. Csak hogy újra egymásra találjunk Kingával!