A nővérek édesanyját, Nesrint alakító İclal Aydın lánya, Zeynep Lal kommunikációt hallgat Magyarországon. İclal hazájában hatalmas sztárnak számít, hiszen nemcsak a sorozat egyik főszereplője, hanem népszerű író is, az ő egyik regénye alapján készült a forgatókönyve is. És nem ez az első eset, hogy egy produkciót sikerre visz, korábbi írásait is feldolgozták már a török rádiók és televíziók. Ennek ellenére egy szem lánya, Lal teljesen civil életet él – tavaly január óta a fővárosunkban! Eddig soha nem adott interjút, de a Story magazinnal most kivételt tett. Elmesélte, miért jött Budapestre, hogyan élt korábban a rivaldafényben, sőt még egy olyan titkot is elárult A három nővér sorozatról, amit a rajongók biztosan nem is sejtettek.
Lenyűgözték a magyarok
Mint mesélte, Budapestre költözése nem egy átgondolt döntéssorozat eredménye, csupán egy hirtelen ötlet, ami jobban sült el, mint azt valaha remélni merte. „Édesanyámnak egy átlagos nyári nap a barátnője mesélt Budapestről, és egyszer csak anya azt mondta nekem: ’Lal, hallottam, hogy Budapest olyan gyönyörű város… Nem szeretnél ott egyetemre járni?’ Aznap délután utánanéztem, és estére már meg is volt a válaszom: ’Budapestre megyek, és az egész egyetemi időszak alatt ott is maradok. Ez a város túl gyönyörű ahhoz, hogy csak egy rövid időre tapasztalhassam meg.’ Szóval kezdetben ez egy fellángolás volt a részemről, de most már bátran mondhatom, hogy a legjobb választásnak bizonyult – kezdi Lal, aki azonnal hozzáteszi, hogy rengeteg diákkal találkozik, és élvezi, hogy tanulhat a különböző kultúrákról. Sőt még arra is nyitott, hogy megtanuljon magyarul! – Az első naptól kezdve csak kedvességgel és támogatással találkoztam, ami nagyban megkönnyítette a beilleszkedésemet. És egy olyan művészet- és történelemrajongó számára, mint én, Budapest hatalmas kincsesbánya. Szerintem mindenkinek legalább egyszer élete során el kellene ide látogatnia. Erre az évre azt tűztem ki célul, hogy felfedezzem az országot, és a ’köszönömön’ és a ’nem tudomon’ túl a magyar nyelvtudásomat is fejlesszem.”
Meglepődött, hogy itt is felismerik
Zeynep tudta, hogy A három nővért nemzetközileg is sugározzák, de fogalma sem volt róla, hogy Magyarországon is rajongótáborra tett szert. „Amikor legutóbb anyukám meglátogatott, egy kedves hölgy az útlevél-ellenőrzésen felismerte, tőlem pedig megkérdezte, hogy vagyok. Képzelhetik, mennyire meglepődtem, amikor megtudtam, hogy ez több mint egy véletlen egybeesés.”
Édesanyja egyedül nevelte fel
Lal már megszokta, hogy távol van az otthonától, és könnyen alkalmazkodik az új helyekhez, illetve helyzetekhez, mégis ahogy telik az idő, úgy egyre jobban hiányzik neki az édesanyja közelsége. „Mostanában kezdtem érezni, hogy hiányzik az otthonom. Talán azért, mert felnőttem, és egyre jobban érzem, mik az igazán fontos dolgok az életben. Amióta az eszemet tudom, nagyon szoros a kötelék édesanyám és köztem, hiszen egyedül nevelt fel. Amikor a gyerekkoromra gondolok, látom magam előtt, ahogy szorgalmasan dolgozik, alkot. Mindig megjegyeztem neki, hogy: ’Bármit is írsz, abban én is benne legyek!’ És ő figyelembe vette a kérésem, két gyerekkönyvet írt Zeynep Lallal felnőni címmel, amelyek az én valós kalandjaimon alapulnak. Nagyon megható volt látni, hogy a saját történeteimből könyvek születtek. Az egyik regényét, a Szívem életélesztőjét is nekem ajánlotta. Annyira szeretem, hogy a bal karomon látható tetoválás is ennek a szimbóluma. Így olyan, mintha mindenhová magammal vinném a szeretetének és a kötelékünknek egy darabját” – meséli Lal, aki általában két-három havonta látogatja meg édesanyját.
Valós családi drámájuk ihlette a sorozatot
Többször hangsúlyozza, mennyire fontosak számára szerettei, családcentrikus szemléletét pedig édesanyjától örökölte, aki A három nővér tragikus szálát is egy szomorú családi történésről mintázta. „A nagymamám 11 évig élt Alzheimer-kórral. Tanúja voltam annak, ahogy a rendkívül erős és rátermett nőt a betegség fokozatosan megtörte, és az idő előrehaladtával egyre gyermekibbé tette. Szomorú volt ezt az átalakulást figyelni. Remélem, tudta, hogy milyen mélyen szeretik és becsülik. Valójában amikor A három nővér című sorozatban Nesrin és Dönüş jeleneteit nézzük, akkor bizonyos mértékig az én édesanyám és nagymamám ábrázolását láthatjuk. Tavaly veszítettük el őt, de hátrahagyta anyukámat és nagynénémet, két hihetetlenül erős nőt, akik továbbviszik az örökségét.”
Átok vagy áldás a hírnév?
Bár mindig közel állt édesanyjához, nem tagadja, tiniéveiben meg volt győződve róla, hogy akadályozza őt az İclal Aydınra vetülő rivaldafény. „Úgy éreztem, hogy anyukám hírneve miatt nem csinálhatok normális dolgokat, de most már tudom, hogy igazából nem korlátozni akart, csak megvédeni. És még így is, hogy próbált oltalmazni, a nyilvánosság előtt való szereplés elkerülhetetlenül az életem részévé vált, és ezt el kellett fogadnom. Mindezek ellenére büszke vagyok arra, hogy ilyen jól sikerült egyensúlyban tartania a magánéletét és a karrierjét. Az, hogy a gyermeke lehetek, minden áldozatot megér – vallja be Lal, aki a hírnév súlyát mára már teljesen átértékelte, és attól sem zárkózik el, hogy édesanyja nyomdokaiba lépjen, de nem teljesen úgy, ahogy azt sokan gondolnák. – Az egyik legnagyobb szenvedélyem a zenés színház. Amióta először láttam a tévében a Mamma Miá!-t, tudtam, hogy ezzel akarok foglalkozni. Bár jelenleg más terveim vannak, de ki tudja, mit hoz a jövő. Imádok színpadon játszani. Kamerák előtt viszont egyáltalán nem, valamiért nem érzem magaménak. Ha arról van szó, hogy édesanyám nyomdokaiba lépjek, akkor viszont nem a színészetre gondolok, sokkal inkább az írói pályán szeretném követni az útját. Az írás hatalmas szerelem számomra, mégis mindent, amit eddig írtam, megtartottam magamnak. Egyelőre. De úgy érzem, hosszú út áll még előttem.”
Nyitott a szerelemre
Most a tanulmányai számára a legfontosabbak, de egy kapcsolat elől sem zárkózik el. „A szerelem megtapasztalása, annak minden hullámvölgyével együtt, különleges dolog. Amióta ez tudatosult bennem, valahányszor összetörik a szívem, vagy a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan elterveztem, emlékeztetem magam arra, milyen szerencsés vagyok, hogy tudok érezni. Végül is az érzelmek miatt érdemes élni, és nem számít, hogy az életem melyik szakaszában tartok, vagy milyen nehéz dolgok történnek, a szeretetnek mindig lesz helye. És Budapest tökéletes választás, ha a szerelmet keressük…”
Kiemelt kép: Schumy Csaba/fotocentral.hu